A fehérorosz kérdés

Reformokért cserébe a kétoldalú kapcsolatok fokozatos fejlesztése - ez a lényege annak az ajánlatnak, amelyet az EU a fehérorosz vezetés asztalára készül letenni. A huszonötök külügyminiszterei a tervek szerint ma öntik végső formába a dokumentumot, amely nemes egyszerűséggel "jelenlegi politikája megváltoztatására, átfogó demokratikus és piacgazdasági reformok megvalósítására" szólítja fel Alekszandr Lukasenko elnök kormányát. Ha Minszk ért a szép szóból, akkor részesülhet az unió szomszédsági politikájának áldásaiból.

Nem valószínű, hogy sok uniós diplomata bízna az Európa legkeményebb tekintélyelvű rezsimjének számító Lukasenko-kormányzat "megpuhulásában". Hogy mennyire hajlandó rugalmasságot tanúsítani a minszki vezetés, azt a Lukasenko hatalmának újbóli meghosszabbításáról októberben tartott népszavazás is bizonyította: ennek során nyugati vélemény szerint semmibe vették a demokráciát, és ezért a fehérorosz vezetés számos tagja a nemkívánatos személyek listájára került a fejlett világban.

Mégis van értelme a majd másfél évtizede zajló szélmalomharcnak - állítják sokan. Az EU-nak folyamatosan nyomás alatt kell tartania renitens szomszédját, alternatívát kínálva az ottani lakosságának. Május elseje óta különösen nagy hiba lenne sorsára hagyni a szovjet utódállamot, hiszen az immár közvetlenül szomszédos az unióval; nem véletlen, hogy a kapcsolatok fejlesztését Lengyelország szorgalmazza a leghangosabban. Bár a tagországok egyelőre elutasították azt a varsói kérést, hogy nyissanak képviseletet Minszkben, a "fehéroroszkérdés" aligha kerül le az uniós diplomácia napirendjéről. (TG)