Az nevet, aki először üt?

Külhoni magyar útlevél, szülőföldalap, hitelkonstrukciók - ezekkel az új nemzetstratégia részének nevezett intézkedésekkel kívánja átvenni az irányítást a határon túli magyarok státusa körül kialakult heves vitában a kormány. A szerdai döntések alkalmasak annak illusztrálására, hogy a belpolitikában Gyurcsány Ferenc és csapata színre lépésével megszűnőben van a majd egy évtizeden át megfigyelhető felállás. A Fidesz 1996-os megerősödése óta - attól függetlenül, hogy a két nagy párt közül melyik volt kormányon - szinte mindig az Orbán-csapat állított, a szocialisták meg reagáltak. Az új miniszterelnök stratégiája viszont másmilyen. Gyurcsány Ferenc saját ügyeket keres, vagy ha ez nem megy, a más erők által felvetettekre fogalmaz merész válaszokat, és a kommunikáció tekintetében sem marad el ellenfelétől.

Jelenleg a koncepció második eleme a meghatározó, mivel a saját "történetek" - amelyek, mint például a kétkulcsos személyi jövedelemadó, az adótörvények vitájában érvényesülhettek - háttérbe szorulni látszanak a decemberi népszavazás, valamint a magyar csapatok iraki mandátumának kérdései és a sorkötelezettség megszüntetéséről folytatott, éppen lecsengő polémia mögött. Mindezeknek köszönhetően esik ma kevesebb szó a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről is. Kivételek e "szabály" alól a jegybanktörvény megváltoztatására irányuló koalíciós szándék fejleményei. A Járai Zsigmond MNB-elnök befolyásának megnyirbálására irányuló javaslat a "bátor és cselekvő" kormányzás - avagy a gyurcsányi egész pályás letámadás - tipikus példája. Igaz, pozitív kommunikációra nem alkalmas. Egyfelől, mert bonyolult ahhoz, hogy mindenki számára értelmezhető lehessen, másrészt, mert a koalíció védekezésre kényszerül, ráadásul nemcsak az ellenzékkel, hanem az MNB-vel és az Európai Központi Bankkal szemben is.

Az elkövetkezendő hetek fő vitatémája nyilván a referendum, annak is a határon túli magyarokra vonatkozó kérdése lesz. Nem véletlen, hogy a kormány ennek kapcsán szeretne széles körű támogatottságra számot tartó intézkedéseket hozni, illetve bonyolódik átfogó negatív kampányba. Amely kampányban kész minden eszközt felhasználni és végletesen leegyszerűsített üzenetekkel operálni - súlyos százmilliárdokra lefordítva egy esetleges eredmény esetleges következményeit -, hiszen azzal számol, a nép inkább az ellenzéknek kedvező döntése ismét defenzívába szorítaná.

Hasonló a képlet magyar csapatok iraki szerepvállalása tárgyában. A kormányfő úgy jelentette be az ez év december 31-ig szóló mandátum meghosszabbítását, hogy a jövő év márciusára tervezett kivonulást helyezte előtérbe. Az efféle taktika alkalmazásától persze a Fidesz sem tartózkodik. Előbb hónapokon át elutasította a sorkatonaság végleges megszüntetésével összefüggő kétharmados jogszabály támogatását, majd utóbb - álláspontja megváltoztatásakor - a kezdeményező szerepében igyekezett feltűnni.

A kezdeményezés megragadása mindenek felett - ebben összegezhető tehát a pártok küzdelme. Mintha olvasták volna a Piszkos Fred, a kapitányt, amelyből tudjuk: az nevet, aki először üt. A következmény egyelőre annyi, hogy a bonyolult kérdésekre adott egyszerű válaszok mögött egyre nehezebb megtalálni a tényeket, a valóságot, és megfontoltan dönteni. Akár a népszavazáson is.