THM-buktatók

Jövőre már a lakáshiteleknél is megadják a bankok

a direkt ezen termékekre szabott metódus szerinti teljes hiteldíjmutatót (THM). Az átláthatóságot segíteni hivatott lépés azonban közel sem jelent végleges megoldást.

A pénznél homogénebb terméket (már ha egy értékmérő lehet egyáltalán termék), aligha találunk. Végtelenül osztható, egységei közt semmilyen különbség sincs, s van tudományosan jól megalapozott eljárás a különböző időpontokban kapott összegek értékének korrekt összevetésére is.

Az, hogy ennek ellenére vannak olyan azonos célú banki termékek, amelyek összevetése szinte lehetetlen, leginkább a hitelintézetek marketingeseit "dicséri". Olyan sokféle, eltérő módon, más-más vetítési alappal számolt költséget, díjat és jutalékot találtak már ki, hogy az egy adott termékhez kapcsolódó pénzáramlásokat is csak hosszú órák munkájával lehet előre jelezni. Ezek bankok közti összevetése pedig a szakember számára is komoly kihívás. Megvalósult tehát a fából vaskarika: a bankok homogén termékkel diverzifikáló stratégiát követnek.

A lakáshitel mint tipikusan a leghosszabb futamidejű és legnagyobb összegű lakossági kölcsön, a szokásosnál is több árazási anomáliát rejthet. A THM éppen ezért keveset, de a mai semminél jóval többet mutat majd. A díjszabások ugyanis olyannyira szerteágazók, hogy minden tételt lehetetlen a képletbe foglalni. Így a kihagyott sarcok megemelésével, a figyelembe vettek leszállításával azonos jövedelmezőség mellett is alacsonyabb THM-ek produkálhatók. Ráadásul ebben a modellben a devizahitelek árfolyamkockázata sem szemléltethető.

Az volna a szerencsés, ha a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításokhoz hasonlóan egy közös felületen láthatnánk az egyes termékek pénzáramlásait. Csakhogy ez a fogyasztók mellett legfeljebb az olcsóbb hitelezőknek, vagy a több céggel kapcsolatban lévő közvetítőknek lehet érdeke, hiszen a lépés alighanem itt is jókora átrendeződéséhez vezetne. Arra pedig, hogy végre valamelyik bank is egyszerűsítsen díjszerkezetén, már évek óta hiába várunk.