A két végén égetett gyertya

A helyzet ilyetén alakulása azt mutatja egyrészt, hogy a magyar gazdaságpolitika alapvető ellentmondásokkal terhelt, másrészt a kormány nincs abban a helyzetben, hogy e kormányzati ciklust jellemző "kormányzat kontra MNB" szembenállást kezelni, feloldani tudja. Márpedig egy konzisztens, a monetáris politikát is magában foglaló gazdaságpolitika érvényesítése nélkül nehezen elképzelhető az euróra való áttérés szigorú feltételeinek gyors teljesítése, az áttérés gazdasági-társadalmi költségei pedig az indokoltnál jóval nagyobbak lehetnek.

A kötélhúzás a körül folyik, hogy az MNB megítélése szerint a magas kamatszint feltétlen indokolt a rendkívül magasra szökött államháztartási hiány finanszírozhatósága, valamint az erős forintnak az inflációra gyakorolt kedvező hatása miatt. A kormányzat ezzel szemben úgy látja, hogy a nemzetközi összevetésben és a valós hazai viszonyok alapján is indokolatlan magas kamatok mesterségesen erősítik a forintot, és súlyos kamattöbbleteket jelentenek az egyébként is ezer sebből vérző államháztartásnak. A reális árfolyam a magyar növekedés szempontjából kulcsfontosságú export versenyképességének megőrzése és fenntartása miatt is kiemelt jelentőségű, ráadásul az erős forint az indokoltnál jóval versenyképesebbé teszi az importot is, különösen néhány hazai ágazatban - mezőgazdaság, könnyűipar - és a hazai kis- és középvállalati szektor egészében.

Elvileg egyik megközelítés sem vitatható, ennek ellenére évek óta olyan patthelyzet alakult ki, amely igazából egyik érvelés - önmagában helyes - szempont-

jait sem képes érvényesíteni, inkább aláássa a magyar gazdaságpolitika hitelességét, kiszámíthatóságát. A sajtón keresztül folytatott üzengetés a reális gazdasági viszonyokból adódó, egyébként is magas kockázati felárat és bizonytalanságokat indokolatlanul felerősíti. A részigazság makacs hajtogatásának végső hozama a kamat magas szinten történő megrekedése, az államháztartást terhelő kamatkiadások alig csökkenő nagysága, az export és a növekedés ütemének gyengülése.

Megítélésem szerint az MNB nem a hangoztatott összefüggések alapján marasztalható el, hanem sokkal inkább azért, mert úgy tesz mintha a bölcsek kövét birtokolná. Pedig a késlekedve és vonakodva végrehajtott kamatvágások eddig egyáltalán nem gyengítették, sőt inkább erősítették a forint árfolyamát, ezért jogosan vethető fel, hogy talán a jelenleginél 1,5-2 százalékponttal kisebb kamatszint mellett is finanszírozható lenne a kétségtelenül magas és a kívánatosnál kisebb mértékben csökkenő költségvetési hiány. Az adott helyzetnek megfelelő kamatszint és árfolyam csak a szereplők szondáztatása és reakciójuk gondos megismerése alapján jelölhető ki. Az erre utaló szándék és törekvés az MNB eddigi tevékenységében azonban nem volt tetten érhető.

Ami a kormányzati megközelítést illeti, megjegyzendő, hogy nálunk és jelenleg az erős forint exportunknak csak viszonylag kis hányadát érinti kedvezőtlenül, a kivitelben meghatározó szerepet játszó multikat nem igazán érinti. Az persze igaz, hogy beszállítókat és pl. az idegenforgalom szereplőit annál inkább, ugyanakkor az infláció igen kedvező alakulásában fontos szerepet játszik. A probléma azonban mégiscsak az, hogy a hangzatos nekirugaszkodások és a költségvetés hiánya körül kialakult számháború ellenére, vagy éppen ennek leple alatt a költségvetési politikában fordulatra nem került sor. A különböző egyszeri és átmeneti eredményeket hozó megszigorítások után ugyan lehet olyan számokat produkálni, ami a költségvetési hiány 1-1,5 százalékpontos évenkénti javulását mutatja, de a kormány inkább arra spekulál, hogy nagyobb reformok és társadalmi érdekütközések nélkül a magyar gazdaság kinövi a 2003-ban magasra szökött hiányt. Ezt látszik alátámasztani a végső fázisába jutott 2005. évi költségvetés is.

A tanulság pedig csak annyi: a gazdaságpolitika meghatározó szereplőinek politikamentes önvizsgálata, valamint a reális gazdasági viszonyok elfogulatlan értékelése szükséges ahhoz, hogy a részigazságok egy konzisztens gazdaságpolitikában igazsággá, ténylegesen ható erővé válhassanak.