Elkényelmesedett pénztárak
A magyar pénztári hozamok az idén várhatóan tényleg az infláció fölött teljesítenek, sőt lesznek olyan pénztárak, ahol a hozam két számjegyű is lehet - olvasom egy elemzésben. Az optimizmust sugalló megállapítást persze bizonytalanság övezi, mert nehezebb adatokat kipréselni a pénztárakból, mint levet egy összetöpörödött narancsból.
Azt viszont már bizton tudni, hogy dinamikusan nőnek a pénztári költségek. A felügyelet elemzéséből kiderül, hogy az emelkedés szeptember végéig - tevékenységi körtől függően - 15-25 százalékos volt a tavalyi 10-30 százalék után.
Az évek óta tartó költségrobbanás a nagy pénztáraknál általában nulla reálhozamokkal párosult. A gyatra részvényárfolyamokkal és a hosszú lejáratú kötvények rossz teljesítményével küszködő pénztári alapkezelők nem tehettek csodát, igaz - bocsánat a kifejezésért -, az olyan no name kis nyugdíjpénztárak, mint a Ráció, Napfény vagy Lilly még tavaly is az inflációt jóval meghaladó mértékben gyarapították tagjaik vagyonát, messze lekörözve a nagyokat.
Az infláció és a pénztári taglétszám gyarapodása ugyanakkor csak részben indokolta az adminisztrációs költségek emelkedését. A költségek aránya az 1000 milliárd forintot meghaladó pénztári vagyonhoz képest hasonló vagy nagyobb, mint akkor, amikor még jóval kevesebb öszszeget - 100-200 milliárdot - kellett mozgatni, holott a ráfordítás nyilván nem nőtt arányosan a - jobbára automatizált - nyilvántartási rendszerben.
A verseny emelheti a hozamokat, leszoríthatja a költségeket. A pénztár pénze azonban többnyire a vele szövetségben működő bank alapkezelőjénél van, ha esik, ha fúj, függetlenül a költségektől, hozamoktól. (Ritka példa az Aranykor, amely az idén szakított a Kereskedelmi és Hitelbankkal, és pályázat útján új alapkezelőt választott.)
A tag a pénztárak teljesítményét késve tudja ellenőrizni, már ha éppen tudja. Mégis befizet, mert kötelező, vagy mert nagyok az adókedvezmények. Van, akit munkáltatója gyarapít adómentes, talált pénzzel. A gyakorta költséges átlépés nyűgét kevesen vállalják
Ha a pénztár hű marad az alapkezelőhöz, a tag pedig a pénztárhoz, igazi versenyről sem lehet beszélni. Ha pedig nincs verseny, a PSZÁF jövőre legfeljebb ismét sajnálkozhat a költségek robbanása miatt.
