Ellenőrizetlen könyvvizsgálók

A könyvvizsgálói bizalmi állás. Bár a tulajdonosi plénumokon a részvényesek rendszerint az igazgatóság által előterjesztett céggel kötendő szerződés mellett szavaznak, nem szabad elfelejteni, hogy az auditor valójában nem a cég vagy a menedzsment érdekeinek kiszolgálója. Elsődleges feladata a külső érintetteknek garantálni, hogy a pénzügyi kimutatások megbízhatóak.

Emiatt nem túl örvendetes, hogy sok vezető még ma is elsősorban a könyvvizsgáló által kért díj alapján dönt arról, kit javasoljon a tulajdonsoknak. Ennél is aggasztóbb azonban, hogy újabban egyre többen személyes ismeretség, vagy az auditor által megkövetelt adatok mennyisége alapján hozzák meg döntésüket. Így hallani olyan eseteket, amikor egy könyvvizsgálót azért cserélnek le, mert a főkönyvelő ismerőse nem kér annyi kimutatást és adatot, mint a valóban független ellenőr.

A helyzetet csak nehezíti, hogy az utóbbi évek nagy könyvvizsgálati botrányai nyomán az auditorokba vetett bizalom alaposan megrendült. Így a legnagyobb cégek is igyekeznek minél jobb ajánlóleveleket felmutatni, hogy ezzel hódítsák el egymástól a legnagyobb társaságokat, amelyek gyakorlatilag kizárólag velük dolgoztatnak. A trend odavezetett, hogy immár a kisebb, néhány százezres megbízásokért is komoly verseny folyik, ha a társaság, intézmény jó nevű és közismert.

Ez viszont a középes cégek helyzetét nehezíti meg. Azok ugyanis már nem alapozhatják működésüket az ismerősök cégeinek vizsgálatára, ahhoz azonban nem elég jó nevűek, hogy egy-egy nagy cég az ő aláírásukat felmutatva igazolja: számai megbízhatóak.

Hosszú az út még addig, míg a legkisebb irodák sem a "kenyéradó" menedzsmenthez igyekeznek hűségesek lenni, hanem stabil megélhetésük tudatában a nagybetűs piacnak dolgoznak. Ha viszont a mai helyzet tartós marad, könnyen odajuthatunk, hogy a közepes társaságoknak sem éri meg az etikusság.

Az egyik kiutat a piacon már megjelent összefogás jelentheti. Ha a kisebb cégek együttesen lépnek fel, jó eséllyel indulhatnak nagyobb megbízásokért is. Nem lesz könnyű azonban megbirkózniuk azzal a hiedelemmel, amely a négy nagyhoz szükségszerűen jobb minőségű munkavégzést is társít.

A folyamatot az állam sem nézheti tétlenül. A piac megtisztulása ugyanis sehol sem ment magától végbe. Sőt, éppen az etikusságot, a jó üzleti hírnév fontosságát legtöbbet hangoztató Egyesült Államokban derült fény a legnagyobb visszásságokra.

Az állammal való megállapodást manapság éppen a négy nagy könyvvizsgáló cég sürgeti. Az azokat megbízó tulajdonosok ugyanis eddig azért aludhattak nyugodtan, mert a könyvvizsgálók a hitelesített adatok esetleges hibájából adódó károkért korlátlanul feleltek. Csakhogy az auditorok vagyona már régen képtelen lépést tartani ügyfélkörük növekedésével. Így egyetlen nagy botrány is eltörölheti a négy nagy bármelyikét a gazdasági élet színpadáról.

Az Egyesült Királyságban éppen ezért állapodtak meg december közepén az igazságügyi minisztériummal, hogy felelősségük korlátozásának lehetőségéért cserébe eztán bűncselekmény lesz a hamis adatokat tartalmazó beszámolókat hitelesítő könyvvizsgálói záradékkal ellátni, ha az szándékosan és gondatlanul történik. A cégek most azon igyekeznek, hogy minél előbb hasonló egyezséget kössenek az EU-val és az Egyesült Államokkal is.

Itthon valahogy sosem a szabályok, hanem betartatásuk marad el. A könyvvizsgálói kamara ma is megköveteli az alapos munkát tagjaitól, mégis bármely cégvezető könnyen találhat egy nem sok vizet zavaró auditort. Az ellenőrzés ugyanis szinte teljesen hiányzik.

Nem is csoda ez egy olyan országban, ahol törvény írja ugyan elő az éves beszámoló leadását a cégbíróságokon, ott mégsem található meg még sok nagy cég jelentése sem. Azon pedig már csak mosolyogni lehet, amikor az Igazságügyi Minisztérium elektronikus adatszolgáltatása a fizető vevővel nemes egyszerűséggel közli, hogy a hivatalosan befogadott kimutatás "számszaki hibákat tartalmaz". Pedig ilyen teljesítménnyel még mérlegképes könyvelő sem lehetne senki.