Itt a hiány, hol a hiány?

Mindössze időt nyert - de semmi mást - Draskovics Tibor pénzügyminiszter azzal, hogy az unió két évre átmenetileg lazított a magyar költségvetésről készülő statisztika szabályain. A magán-nyugdíjpénztári befizetések 2006-ig immáron nem növelik meg a hiány mértékét, aminek eredményeképpen az idén elérhető, hogy akár négy és fél százalékra csökkenjék a deficitmutató.

A nyugdíjpénztári befizetések beszámításának lehetőségére egyébként éppen lapunk hívta fel először a figyelmet, az idén tavasszal, amikor még a pénzügyi tárca is kétkedéssel fogadta a gondolatot. Megnyugtató a bizonyosság, hogy van értelme, eredménye a gazdasági újságírásnak, ám még jobban éreznénk magunkat, ha az átmeneti deficitcsökkenésre kapott uniós engedélyt nemcsak marketingcélra használná a kormányzat, de a gazdaság is érezhetné előnyeit.

Tagadhatatlan, hogy az év elején vállalt hiányszámot elővarázsolta ugyan a költségvetési politika, de azt is mellé kell tenni, hogy elveit ismét elveszítette. Sajnos a miniszteri retorikában kevés helyet kap a szigorú költségvetési pálya melletti elkötelezettség, ezzel téve nyilvánvalóvá: csakis a 2006-os választásokat követően kezdődhet meg az euró átvételének hajrája. Akkortól pedig már ismét a jelenlegi szabályok alapján kell majd a hiányt számolnunk.

A reálszféra számára egy cseppnyi adócsökkentést sem hoz majd az, ami a pénzügyminiszternek talán mandátuma megtartását jelentheti. Sajnos inkább veszélyei vannak, ha a kormány - éppen az idei csökkentett egyenlegre hivatkozva - misztifikálja eredményeit. A költségvetés

könnyen elhibázott pályára áll. Amennyiben nem a lassuló állami kiadások okán csökken a deficit, akkor a bevételi hányad is a jelenlegi szinten reked meg, vagyis a következő években a jövedelemtulajdonosok legfeljebb egymás kárára változtathatnak adóterhelésükön.