Kegyelemdöfés a Jukosznak: a verseny nélküli árverés
Az adóhivatal, amely másfél éve házkutatásokkal, folyamatos letartóztatásokkal, utólagos feltételek támasztásával adott nyomatékot a Jukosszal szembeni - világszerte visszaállamosításként értékelt - követeléseinek, ma már 26 milliárd dollárt akar behajtani Mihail Hodorkovszkij egykori cégénél. Noha ebből a bíróságok még csak 2,7 milliárd dollár behajtását rendelték el, a "Jukosz hadműveletet" az elnöki adminisztrációban irányító Ivan Szecsin - Putyin elnök régi pétervári bizalmasa - az eredeti tervnek megfelelően jelt adott: felmehet a függöny a Jukosz végső megroppantását célzó felvonása előtt. Ehhez az előkészítést december 7-én Szvetlana Bahminának, a Jukosz immár harmadik jogászának a letartóztatása adta meg.
Addigra azonban a Gazprom és a 100 százalékos állami tulajdonú Rosznyefty részvénycseréjével ehhez már létrehozták a Jukosz kőolajtermelésének 62 százalékát (a 2004-es terve szerint 50 millió tonnát) adó mesés juganszki olajkincs kitermelését majdan irányító Gazpromnyeftyegaz vállalatot. Az olajóriás november 30-ai igazgatótanácsi ülésén hozzájárult a vételhez, és a konkurenciánál, főleg a TNK-BP-nél a cégvezetés bosszúságára már nyíltan toborozzák a juganszki cég irányításához szükséges szakembergárdát.
Mivel azonban a törvény szerint az érvényes pályázathoz legalább két induló kell, a Kreml felröppentette, hogy a csaknem egyharmad részt állami tulajdonú olasz Eni is versenybe száll a Juganszknyeftyegazért. Erről állítólag már hetekkel ezelőtt megállapodott Vlagyimir Putyin a vele szoros baráti kapcsolatban álló Silvio Berlusconival. Ez a jellegzetesen KGS-s dezinformáció azonban csupán annak sulykolására szolgál, hogy az orosz államfővel való kapcsolat függvénye, kié lesz a jogilag egyelőre még magántulajdonban lévő, potom 20 milliárd dollárra értékelt cég, amelynek kikiáltási árát 8,7 milliárd dollárban állapították meg.
Ha az Eni nem is, a kínai CNPC biztosan ki akarta fizetni a versenypályázaton való részvétel fejében az 1,7 milliárd dolláros letétet. Hiszen az égető energetikai gondokkal küzdő Peking nagyon is számít(ott) a Hodorkovszkij által megígért Jukosz-kőolajra, amelyet a Kremlben ügyesebben lobbizó japánok egyelőre elorozni látszanak a mennyei birodalom elől. Vasárnap az állami tulajdonú CNPC vezetői meg is érkeztek az orosz fővárosba, hogy benyújtsák vételi igényüket. Estére azonban, a Gazprom képviselőivel folytatott titokzatos tárgyalás után elálltak szándékuktól. Szergej Szanakojev, az orosz-kínai gazdasági-kereskedelmi társaság feje szerint azért, mert "előnyben részesítették a Gazprommal való szorosabb együttműködést más projektek megvalósításában".
Az elmúlt hetekben a Shell és más nemzetközi konzorciumok sem tagadták, hogy érdeklődnek a Juganszknyeftyegaz iránt. A nagy olajcégek rébuszokban beszélő főnökei azonban a jelek szerint csak presztízsük növelésére lebegtették a liciten való részvételt. A Gazpromnak nincs komoly riválisa ebben az - inkább komédiára, mintsem gazdasági üzletre emlékeztető - árverésben.
A kérdés csak az, hogy a gázóriás hogyan fizeti majd ki a törvény által előírt két héten belül a teljes vételárat, amelyet még a Juganszknyeftyegaz 3,37 milliárdos adóhátraléka is terhel. Hiszen a Standard & Poor's adatai szerint a Gazpromnak június 30-án 18,3 milliárd dolláros tartozása volt, és ebből majdnem 6 milliárdot egy éven belül törlesztenie kell. Mozgatható pénzeszközei a kikiáltási ár felét sem érik el: különböző források 3,6 milliárd dollárról beszélnek.
Érdekes megoldást talált erre a problémára a Kreml és Alekszej Miller Gazprom-főnök. Putyin elnöknek a pétervári korszakában megismert, másik régi bizalmasa az orosz olaj- és gázszállításoktól minden más európai országnál jobban függő Németországba utazott, és stratégiai tanácsadásra kérte fel a Deutsche Bankot. A pénzintézet az ABN Amro, a Juganszknyeftyegaz auditját végző Dresdner Kleinwort Wasserstein, a BPN Paribas, a Calyon és a JP Morgan Chase részvételével rövid távú hitelt nyújt a Gazpromnak a vételhez. Az egyelőre nem publikus összeget a tervek szerint a Gazprom kötvénykibocsátásával 2005-ben hosszú távú hitelkonstrukcióvá alakítják. Nyugati szakemberek szerint olyan összegről van szó, amelyet még soha nem folyósítottak fejlődő gazdasággal rendelkező országnak. Nem meglepő, hogy a vasárnapi eredményhirdetés után Miller első útja a cég korábbi hitelezőikhez vezet majd.
Helyzetén az utolsó napokban sokat javított a Moody's, amely - a Gazpromnak "az orosz gazdaságra gyakorolt, növekvő stratégiai befolyásával" indokolva döntését - Baa3 (befektetési) szintre növelte a Gazprom Ba2 (spekulatív) besorolását. A Moody's hangsúlyozta, hogy figyelembe vette a Juganszknyeftyegaz megvétele után a Jukosz menedzsmentje és tulajdonosi köre részéről várható pereket (Hodorkovszkijék idáig az állami szervek valamennyi intézkedésére jogi lépésekkel választoltak). Ám úgy ítélte meg, hogy a Gazprom "állami támogatottsága megfelelő mértékben csökkentheti ezt a kockázatot".
Ami pedig a Jukoszt vagy annak maradékát illeti, a történetnek messze nincs vége. A Juganszknyeftyegaz eladását meghirdető pályázattal egy időben a mamutvállalat másik három leányvállalata, a Szamaranyeftyegaz, a Tomszknyefty és az acsinszki olajtermelő irodáiban is megjelentek az adóhatóság emberei. Az anyavállalatnál pedig az adóellenőrök még csak most tértek rá a 2003. év ellenőrzésére, de már jelezték, hogy követelésük valamelyest felülmúlja majd az előző évi hátralék és büntetés együttes öszszegét, a 6,9 milliárd dollárt.
