Saron játszmája
Figyelemre méltó taktikázásba kezdett Ariel Saron izraeli miniszterelnök. Miközben nagy csinnadrattával újra nagykoalícióra csábította a Munkapártot a gázai kivonulás érdekében, hasonló ajánlattal környékezett meg két vallásos pártot is, amelyek viszont ellenzik ezt a kivonulást. Mondhatnánk azt is, hogy több vasat tart a tűzben Saron, valójában azonban az előre hozott választásokat és a bukást szeretné megúszni.
A kivonulási terv értelmében mintegy nyolcezer zsidó telepes hagyná el Gáza 21 telepét, s a 120 nyugati parti kolónia közül négyet számolnának fel. Az elgondolást cselnek minősítették a palesztinok. Szerintük a terv azt szolgálja, hogy Izrael rátegye a kezét azokra a területekre, ahol saját államukat kívánják létrehozni.
Jellemző, hogy miközben folyt az alkudozás, izraeli csapatok kétnapos - Jasszer Arafat halála óta a legnagyobb - rajtaütést hajtottak végre egy gázai menekülttáborban. A Hamász szóvivője máris azzal vádolja meg Saront, hogy "új háborút" hirdetett a palesztinok ellen, akik 2005. január 9-én választanák meg Arafat utódját. Izrael bejelentette, hogy gesztus gyanánt elenged 170 palesztin foglyot.
Az izraeli miniszterelnök azt mondja, hogy mindezzel csak kivonulási tervét akarja megmenteni. A megfigyelők viszont a kormányzó Likud - az 1967-es háborúban megszállt bármely területről való izraeli kivonulást ellenző - keményvonalasainak vereségeként értékelik a koalíciós fejleményeket. Peresz, aki több munkáspárti minisztertársával együtt 2002 őszén egyszer már otthagyott egy "egységkormányt", most azzal érvelt a nagykoalíció mellett, hogy csak így lehet rákényszeríteni Saront a kivonulás megkezdésére. (KoM)
