Versenytelenség
Illúziók nélkül - ez volt a címe az egy évvel ezelőtt, e helyen megjelent évzáró jegyzetemnek. A hazai politika kisszerűségét, rövidlátását, koncepciótlanságát ostorozó írás sorait akár ma is idemásolhatnám. Ráadásul azóta még egy illúzióval szegényebbek lettünk (már aki): Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz - bár kétségkívül lélekemelő történelmi aktus volt - nem hozott látványos fordulatot a mindennapokban. S nem igazán kézzelfogható egyelőre annak a "lendületnek" sem az eredménye, amelynek ígéretét a kormányváltás magában hordozta. Újabb elvesztegetett évet hagytunk hát magunk mögött.
Ha mindössze egy közös dologra kellene visszavezetni jelenlegi problémáink okát, akkor az a verseny hiánya lehetne.
A verseny nem valami elvont, öncélú fogalom. Hosszú távú sikerünk függ tőle, hiánya pedig pazarláshoz vezet.
S bár az utóbbi jelenség inkább jellemző a közszférára (lásd egészségügy, államigazgatás), a verseny nem jár együtt automatikusan a magántulajdonnal. A mai, torzult piacgazdaságokban - beleértve a magyart is - éppen ez a legnagyobb kihívás: hogyan lehet valódi versenyt, esélyegyenlőséget teremteni, ahol tényleg a teljesítmény számít.
Mert nem lehet működő, tisztességes versenyről beszélni ott, ahol néhány cég egymás közt oszt(hat)ja fel az autópálya-építéseket, ahol a lakossági bankpiacon senkinek nem éri meg komoly árháborút kirobbantani, ahol a pénztáraknak nem kell látványos ügyfélvándorlástól tartani, ahol egy kábelcég kénye-kedvére emelheti díjait, ahol általános gyakorlat a beszerzési ár alatti értékesítés, ahol
az állami pályázatok, a közbeszerzések elnyerésénél nem a piaci érdem, hanem a személyes kapcsolatok számítanak.
Nem hiszem persze, hogy Magyarország kivételesen rossz helyzetben lenne e téren, s bőven akadnak jó példák is a versenyre, hogy csak a legkézenfekvőbbet, a mobiltelefóniát említsem. Azt pedig végképp nem gondolom, hogy a piaci szereplőket bűnbakká kellene kikáltani: ők saját érdekeiktől hajtva élnek a lehetőségekkel, és igyekeznek maximalizálni profitjukat. A verseny szabályozása és kikényszerítése az állam feladata lenne. Hogy egyre többen élvezhessék a piacgazdaság előnyeit, és egyre kevesebben sírják vissza a hamis jólét évtizedeit.
