Belpolitika

Úgy tűnik, minden kormány minden igazságügy-minisztere szeretné új alkotmánnyal megörvendeztetni hazánk polgárait és lakosságát. Horn Gyula idejében Vastagh Pálék konkrét koncepcióval hozakodtak elő, az Orbán-kabinet Dávid Ibolyája meg éveken át emlegette, milyen jó lenne "leváltani" az 1949-es évjáratú alaptörvényt, akár anélkül is, hogy érdemben megpiszkálnák a tartalmát a jogalkotók. Utóbb felmerült, hogy ne tegyenek vele szinte semmit - noha hozzáértők szerint alapos korrekciókra szorulna -, csak számozzák át, mert rondán mutat az ominózus dátum.

Az új esztendő beköszöntével Petrétei József látta elérkezettnek az időt, hogy hírt adjon a tárcánál formálódó elképzelésekről. Azonban legyenek bár kiérleltek a tervek, ismertesse azokat szakmaian a miniszter, úgyis csak a köznyelvre könnyen lefordítható elemekre figyel-reagál a politika és a közönség. Ez pedig elég ahhoz, hogy továbbra se történjen semmi. Hiszen van-e parányi esély is arra, hogy a Ház elfogadjon egy előterjesztést, amely kiiktatná a kétharmados törvényeket?

Nincs.

Mint ahogyan arra sincs, hogy a parlament első körben megválassza júniusban az új köztársasági elnököt. 2005 első fele e téma jegyében telik majd, igaz, akkora felhajtás talán nem kerekedik, mint 2000-ben. (Akkor az volt a nagy álkérdés, hogy lesz-e államfő Torgyán Józsefből.) Érdekes, öt éve még nem zártuk ki, hogy a szavazatok kétharmadát is megszerezheti a jelölt (nem szerezte), az idén ellenben már nemigen számolunk ilyesmivel. Maga a miniszterelnök sem látja indokoltnak, hogy az ellenzékkel is egyeztessenek.

Végül is: az elnök legitimitását nem befolyásolja, hogy elsőre vagy harmadik nekifutásra juttatják székébe. (GA)