Bországmarketing
A borágazat szereplői évtizede bánatosak amiatt, hogy hiányzik az átfogó és hatékony országmarketing. Azt mondják, most, amikor a borvilág átrendeződik - főként a tengerentúliak lendületes nyomulása miatt -, tervszerűen felhasznált állami pénzek nélkül képtelenség érdemi eredményekre jutni a nemzetközi piacokon.
Van benne valami. Míg a magyar bor minősége összességében javul - igaz, van még hová fejlődnie -, a kivitel menynyisége és az exporttételek átlagára is folyamatosan csökken. A tokaji vagy a bikavér nagy híréről szóló értekezések hamisak: sokat dicsért termékeink egyszerűen hiányoznak a nyugat-európai szaküzletek és szupermarketek polcairól.
Ezen a helyzeten változtathatna a nemzeti boriroda létrehozása - amennyiben nem egy újabb, állandó forráshiánnyal küszködő "sóhivatal", hanem szakértő intézmény alakulhatna. (Az Agrármarketing Centrum - évi 100-250 millió forintjából - nem sok akciót szervezett, amelyek a borászok szerint is öregbítették hírnevünket.)
Persze kérdés, mi, miért és kinek fontos. Az első tény: az intézményt az ágazat szereplői kezdeményezték. A második: a magas jövedékiadó-teherből (nyolc forint literenként) egy fillér sem kerül vissza a borba, és ez így is marad. Pedig ha a pénzügyi kormányzat - még ősszel - elfogadja a kezdeményezők verzióját (literenként három forint bormarketingre), a központi költségvetés csupán egymilliárdnyi bevételtől esik el, a boriroda viszont már élhetne-virulhatna.
Szinte ugyanott tartunk, ahol tavaly nyáron, csak a határidők változtak: a kijelölt személyeknek ezúttal február közepére kell újabb koncepciót készíteniük, az eddigiek felhasználásával. A forrásokat meg kereshetik tovább. Kár, hogy az osztrákok, ausztrálok, chileiek, dél-afrikaiak - messze előttünk járó versenytársaink felsorolását hosszan folytathatnánk - már rég megtalálták.
