Dumakormány, panaszpárt

Mindenki úgy várja az e heti pártelnöki találkozót, mintha alapvető fordulatot hozhatna a belpolitikában. Holott az utóbbi hetek, hónapok, évek fejleményei felől nézvést valószínűtlen, hogy hirtelen egymás kebelére borulnának a felek. Igaz, ha másért nem, a tét miatt - sokmilliárdos uniós források, versenyképesség, miegymás - előbb-utóbb fontos lesz néhány alapvető ponton megtalálni a barátságos hangot és a közös nevezőt. És nemcsak azért, mert a gazdasági szereplők ma már hol rimánkodva, hol erélyesen, de úgyszólván szakadatlanul erre biztatják a politikai elitet.

Hanem a körből nehéz kitörni, a 2006-os választásokat viszont muszáj megnyerni. A felkészülés már elkezdődött, a szocialisták gyakorlatilag kampánynyitó megbeszélést tartottak, a szabad demokraták elindították "liberalizmustudatos" projektjüket, Dávid Ibolya és pártja rendületlenül szeretne egyről a kettőre jutni (százalékban) a Fidesz kárára, míg utóbbi egyrészt megnevezte Rogán Antalt (kampányfőnökként), másrészt igyekszik elérni, hogy Orbán Viktor szétválasztásáról beszéljenek az emberek.

Egyelőre nem beszélnek, ám ízlelgetik az újabb hívószavakat.

Dumakormány. Panaszpárt.

Egyik jobb, mint a másik. A kommunikációban amúgy anynyival ügyesebb még mindig a Fidesz - noha ez mostanában Gyurcsány Ferenc személyes teljesítményének köszönhetően nem tűnik fel -, hogy amint megtalálják a keresett kifejezést, mindenki ugyanazt mondja, ugyanúgy.

A szocialistáknak ez még nem megy. Vagyis, nagy bajba keveredhet az ellenzék nagypártja, ha majd minden szocialista minden fórumon századszor is elsüti: panaszpárt. Akkor bizony lesz mire panaszkodni. (GA)