Vakablakból egy ablak?

Vigyázni kell arra, hogy az egy ablak ne legyen vakablak - sommázta a befektetők helyzetét egyszerűsíteni hivatott, s egyben a magyar gazdaság tőkevonzó versenyképességét javítani szándékozó rendszer bevezetése körüli óvatosságot többször és több fórumon is Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter. Az óvatosság érthető: a külföldi partnerek és a hazai (szak)közvélemény felé végre meg kellene teremteni a hitelességet ezen a téren (is). Mert sajnos, Magyarországon az egyablakos rendszer bevezetésének ügye eddig szinte csak a - személyi ambíciókra épülő - PR-szólamok szintjén haladt (haladt?) előre. Ez még akkor is fájó, ha tudjuk, előre nem látható körülmények - mint a kormánycsere - is akadályozták a szisztéma terv szerinti időben és formában történő bevezetését.

A Medgyessy-kormány hatalomra kerülése után szinte nyomban hallhattuk az ígéretet: 2003 januárjától beindul az egyablakos rendszer az ITDH-n belül. Nem indult be, illetve csak késéssel és lecsupaszított formában. Azóta csak azt hallhattuk időről időre, hogy most már valóban startol az egy ablak, amire - s ebben mindig is egyetértés volt - óriási szükség volna a befektetők idecsalogatása érdekében.

Az egyetértés azonban csak addig tartott, amíg a szereplőknek nem kellett lemondaniuk bizonyos, maguknak vindikált jogokról, a tárcáknak a kvázi hatalmat biztosító támogatási döntések maguknál tartásáról, a potentátoknak a nemzetközi befektetőkkel való kapcsolattartás elegánsnak tűnő tisztéről.

A szereplők most tényleg elszántnak tűnnek, hogy a gazdaság érdekeit maguk, tárcájuk, intézményük érdekei fölé helyezik, hogy készek együtt dolgozni a sikerért, nem kívánva csak maguknak learatni a babérokat. Félve, de ki lehet mondani, talán-talán most az egy ablak tényleg nem lesz vakablak. A választ hamarosan meg kell kapnunk.