Visszatérhet a tőzsdére az "európai Enron"

Könyvelési visszaélések, csalássorozat, növekvő eladósodottság, siralmas pénzügyi helyzet - a színfalak mögött, közel másfél évtizedig. Az olasz Parmalat ugyanakkor az évek során tájékoztatási kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett, sőt egyes piaci szereplők szerint a tőzsdecégek közül az egyik legjobb volt ezen a téren. Majd alig több mint egy évvel ezelőtt kirobbant a botrány, s a 30 országban - köztük hazánkban is - összesen 35 ezer embert foglalkoztató, tejtermékeket, édességeket és gyümölcsleveket értékesítő konglomerátum néhány nap alatt összeomlott, 14 milliárd eurós adóssághalmazt hagyva hátra.

Bár a társaságot már csak "európai Enron"-ként emlegették, az olasz cégnek sikerült véghezvinnie, amit tengerentúli társának nem: talpra állt. Bár árbevétele tavaly november végéig 5,4 százalékkal, 3,8 milliárd euróra mérséklődött, a kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény - a nem az alaptevékenységi körbe tartozó vagyonelemek eladásának, a reorganizációnak köszönhetően - 62 százalékkal, 250 millió euróra ugrott az előző év hasonló időszakához képest.

Jogi téren kevés előrelépés történt az elmúlt egy évben, és pikáns fordulat, hogy kora tavasszal olyan korábbi hitelező bankokat is fel lehet majd lelni a Parmalat tulajdonosai között - vezető testületeiben is -, amelyek ellen jogi lépéseket kezdeményezett Enrico Bondi, a társaság csődgondnoka. (A tejipari vállalat jövőbeni részvénystruktúrája valószínűsíthetően úgy nézne ki, hogy 60-70 százalék intézményi befektetők tulajdonát képezné, míg a maradék paketten több hitelintézet osztozna, miután hiteligényeiket részvényekké konvertálják. Legnagyobb hiteligénye, 613,6 millió euróval, a Wells Fargónak van, míg az olasz bankok közül a Sanpaolo IMI áll az első helyen 523,1 millióval.)

Bondi 45 hitelintézettel szemben összesen 3 milliárd eurós követelést fogalmazott meg, ám közülük egyedül a Citigroupot és a Bank of Americát nevesítette. Vádjai szerint a két tengerentúli bank tudott az olasz társaság nehéz helyzetéről, ám éveken keresztül "falaztak" neki, és nem csekély szerepet játszottak abban, hogy a Parmalatnak 1997 óta 7,8 milliárd eurónyi kötvényt sikerült "lenyomnia" a befektetők torkán. A csődgondnok 35 olasz bankot is célba vett, gátat vetve azon kritikáknak, miszerint a hazai hitelintézeteket "lazán" kezeli.

A jogi ügy azonban várhatóan még évekig elhúzódik. Példa erre az Enron esete is, ahol két és fél évbe telt, míg az amerikai hatóságok vádat emeltek Ken Lay, a társaság korábbi elnöke ellen. Bondinak ugyanakkor meg kell szereznie a hitelezők támogatását a hamarosan napvilágra kerülő újjáépítési tervhez. Amennyiben zöld utat kap, nagy valószínűséggel a Parmalat részvényei tavasszal újra foroghatnak az olasz és az amerikai tőzsdéken, miközben Bondi átadná helyét az új vezetésnek.

A felszámolás alatt lévő székesfehérvári Parmalat Hungária Rt.-nek is sikerült kilábalnia a mélypontról, amelyet az is mutat: a december nagy valószínűséggel nullszaldót hozott. A hírek szerint két éven belül befejeződhet a társaság reorganizációja, így 2006 végéig értékesíthetik a magyar tejpiacon nyolcszázalékos részesedéssel bíró vállalatot. Pénteken jár le a társaság két eladásra kínált egységének értékesítésére kiírt pályázat - amelyet összesen mintegy 276 millió forintért kínáltak fel -, miközben nemrég gazdára találtak a Parmalat budapesti lakásingatlanai is, 140,5 millióért. A Parmalat Hungária Tejipari Rt. vezetőinek sikerült megegyezniük az olasz anyavállalat csődbiztosával a márkanév használatáról is.

Úgy tűnik tehát, a Parmalat-botrány első hullámai elcsendesedtek. Ám a lényeg az lenne: milyen lépésekre késztette az eset az olasz törvényhozó szerveket az elmúlt egy évben? Az értékpapírpiacokon nem múlt el nyomtalanul az ügy, az olasz kötvénykibocsátások volumene ötéves mélypontra esett 2004-ben. Tavaly mindössze 12 társaság merészkedett a kötvénypiacra, és bár a tranzakciók volumene 20,1 milliárd euróra nőtt a 2003. évi 18,7 milliárdról, ez két társaság, a Telecom Italia és az Autostrade számlájára volt írható. A szakemberek szerint a helyzet nem túl fényes, hiszen a kis- és középvállalati szegmens - amely az olasz vállalati piac zömét adja - kiszorul erről a piacról.

Ami igazán aggasztó - emelik ki a piaci szakértők -: vajmi kevés történt a Parmalathoz hasonló botrányok megelőzésére. Az olasz kormány értékpapír-piaci szabályozás modernizálását célzó elképzelései várhatóan csak januárban képezik vita tárgyát a parlamentben, ám mint többen is fogalmaztak: a törekvés leginkább Don Quijote szélmalomharcához hasonlít. A kormánynak pedig lépnie kellene, hiszen az elmúlt év végén a parlament alsóháza elfogadta a piaci visszaélésekkel kapcsolatos EU-direktívát, és javaslatokat tett az értékpapír-felügyelet szerepét ellátó Consob megerősítésére és a pénzügyi bűncselekmények szigorúbb büntetésére is. A Consobnak nagyobb eszköztára lenne a nyomozásoknál, így magnóra vehetnek telefonbeszélgetéseket, elkobozhatnak iratokat. A piaci manipulációt egytől hat évig terjedő börtönbüntetéssel sújtanák, és ezt 5 millió eurós bírsággal is kiegészítenék.

Egyre távolibbnak tűnik a könyvelési visszaélésekkel szembeni törvény szigorítása, melyet még a Berlusconi-kormány hatalomra kerülését követően nyújtott be 2001-ben. A parlament az EU-szabályozás nyilvánosságra kerülésére vár, miszerint összhangban van-e javaslatuk az uniós szabályozással. Ám valószínűsíthetően ez a kezdeményezés is csírájában hal el.