Brüsszeli összeborulás

A sok lúd disznót győz közmondás igazságtartalmát vizsgálandó a szokásos, az Európai Bizottság és az EU soros elnökéből álló fogadóbizottság helyett a tagállamok vezetői is felsorakoznak Brüsszelben George W. Bush érkezésekor. Nem valószínű azonban, hogy az amerikai elnök ijedtében visszafordul a belga főváros repterének jól őrzött kifutópályájáról (s meg sem áll Pozsonyig, ahol "csak" Vlagyimir Putyin orosz elnök társaságát kell elviselnie). Ennek pedig legfontosabb - s Washington által pontosan ismert - magyarázata az, hogy a huszonötök első emberei nem ludak. Azok ugyanis egy irányban haladnak, ami - legalábbis eddig - aligha volt elmondható az EU-ról. Elég Bush eszébe juttatni az iraki beavatkozást, ahol bármilyen ENSZ-felhatalmazásnál többet ért, hogy a "régi" és "új" Európa egymásnak esett.

Két évvel később a posztján megerősített Bush első külföldi útja azonban szimbolikus lehet, amelynek jelentőségét inkább növeli, hogy saját hiányosságait elfogadva kedden az unió nem egy nem létező külpolitikai állásponttal, hanem teljes létszámban sorakozik fel. A személyes találkozás a megbékélést is segítheti a két nagyhatalom - azon belül is az Egyesült Államok és az iraki háborút ellenző francia-német szövetség - között, ám ennél többre nemigen lehet számítani. Látványos kézfogások és a transzatlanti kapcsolatok erősítéséről szóló beszédek után ki-ki megy a maga útján. Iránt az EU jó útra próbálja téríteni, Amerika pedig továbbra is a legmegfelelőbb pillanatot várja a támadásra. A Kiotóról és a kínai fegyverkezésről vallott nézeteik sem fognak közelebb kerülni, ahogy a WTO elé vitt vitáik sem jutnak dűlőre a látogatás hatására. (GyüM)