Egyensúly
A hangulattal nincs baj. Legalábbis, ha azt nézzük, hogy a társadalom, ezen belül a gazdasági szereplők köre egyre elszántabbnak mutatkozik. Mind többen mondják: megérett az idő, hogy a politikai elit a pártpreferenciák kategóriáit zárójelbe téve a legfontosabb kérdésekben iparkodjon konszenzusra jutni. Ha minden jól megy, február végén a Gazdasági és Szociális Tanács közös nyilatkozatban ösztökéli majd együttműködésre a kormányt és az ellenzéket, ami egy újabb fontos lépés lehet. (Más kérdés: még nem biztos, hogy a GSZT alkalmas lesz arra, amit egyes vezető alakjai remélnek tőle. Azaz, hogy ténylegesen reprezentatív, határozott érdekérvényesítésre képes fórum legyen.)
Részben a "légkör" változásának következménye az is, hogy a kormányfő kezdeményezésére asztalhoz ültek a pártok elnökei. Megbeszélésük nem hozott látványos eredményeket - nem is várta senki -, de valami talán elkezdődött.
A kormányfő utóbb arról beszélt: az ország felemelkedése szempontjából az a lényeg, hogy egyensúlyt teremtsenek versenyképesség és biztonság között. A megközelítés pontos - és az övétől eltérő olvasatban is értelmezhető. Oktalanság arra számítani, hogy az oldalak mindenestül félreteszik ellentéteiket, s lemondanak arról, hogy választásokat nyerjenek. Ilyen nincs, ez ellentmondana a politika belső logikájának. A szocialista-liberális párosnak és a Fidesznek tehát ez ügyben nemcsak stratégiai, hanem taktikai teendője is ugyanaz: egyensúlyt kell keresnie - csak különböző síkokon. Vagyis nemcsak a Gyurcsány-képlet szerint, hanem a tekintetben is: miként lehet konszenzusra törekedni úgy, hogy se túl harcosnak, se gyöngének ne látsszanak.
A kihívás nem csekély, de a "magasabb" szempontok miatt muszáj megpróbálni. A felek most nem csak a saját hitelükkel játszanak.
