Fehérítés
Rokonszenves gondolatokat fogalmazott meg a kormányfő az elmúlt napokban a gazdaság tervezett "kifehérítéséről". Becslése szerint évi 3000 milliárdos bevételtől fosztja meg a költségvetést a szürke- és feketegazdaság, amiből komoly adó- és járulékcsökkentést lehetne finanszírozni.
Mi az, hogy! - idézhetnénk fel Gyurcsány Ferenc klasszikus szavait. Ha az összeg valóban helytálló, akkor az az idei költségvetési kiadások közel felére nyújtana fedezetet, az államháztartás egyenlege pedig - változatlan egyéb feltételek mellett - rögvest 9 százalékos GDP-arányos többletet mutatna. Ebből valóban futná tehercsökkentésre.
Az amúgy dicséretes felvetést persze illik óvatos fenntartásokkal kezelni. Nem is azért, mert a gazdaság kifehérítését manapság pont azok tűzik zászlajukra, akik korábban üzletemberként, politikusként nem igazán jeleskedtek ebben. S még csak azért sem, mert a korrupciónak hadat üzenő miniszterelnöknek tulajdonképpen főként saját csapatával kell megküzdenie, hiszen a legnagyobb pénzek épp a nagy állami megrendeléseken folynak el (lásd Jaksity György emlékezetes cikkét a közpénzek eltűnéséről a Népszabadság 2004. január 17-i számában).
Az igazi problémát a kifehérítés ütemezése, módja jelenti. A kis lépésekben történő tehermérséklésnek megvan az a kockázata, hogy nem bővíti számottevően az adózott jövedelmeket, így a bevétel kisebb lesz. A drasztikus csökkentésnek - bár fehérítő hatása jelentős lehet - ugyancsak megjósolhatatlan a végső egyenlege, noha kedvező példák (társasági adó, eva) rendelkezésre állnak. Az adó- és járulékalap kiszélesítése, illetve az ellenőrzés megerősítése mérsékelheti ugyan ezeket a kockázatokat, de az eurózónába igyekvő Magyarország csak akkor vállalkozhat ilyen "fiskális kalandra", ha kiadási oldalról is bebiztosítja magát az esetleges meglepetésekre.
Amit viszont ebben a helyzetben mindenképpen megtehet a kormányzat, és meg is kell tennie, az az adórendszer drasztikus egyszerűsítése, illetve a bürokrácia lefaragása. Pozitív fejlemény, hogy mindkettőre történtek ígéretek, bár a retorikával igazából korábban sem volt baj. Kíváncsian - és egyre türelmetlenebbül - várjuk hát a folytatást.
