Két férfi, két beszéd

Tökéletesen érthetetlen, miért lett ekkora jelentőségük az év eleji vezéri beszédeknek. Attól eltekintve is, hogy kíváncsiságunk tárgya a verbális helyett a döntéshozó politika, a különféle - volt, jelenlegi stb. - miniszterelnökök megnyilvánulásainak a kommunikációs szempontrendszerek felől nézvést sincs átütő erejük. Főként, mert tartalmuk vagy nincs, vagy indifferens. Nem programadó beszédek ezek, csupán azt hivatottak illusztrálni, hogy az első emberek jelen vannak.

Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor "országértékelése" ilyképpen jószerével nélkülözte az újszerű és megjegyzendő elemeket. Különbség mégis akadt kettejük között. Annyi legalább, hogy míg a kormányfő parlamenti ötven perce semmilyen módon nem volt érdekes - gyakorlatilag nincsenek róla emlékeink -, addig kihívójának körcsarnokbeli fellépése köré látványos show-t kerekítettek, amely ezáltal alkalmasnak bizonyult a figyelem felkeltésére. Orbán Viktor ezúttal világossá tette: bár az elmúlt két és fél, három évben visszafogottan szerepelt, indokolt számolni vele.

Megerősödhettünk egyébként korábbi meggyőződésünkben is: eszerint kétségtelen, hogy az adók kerülnek a választási kampány középpontjába. (Ahogyan sejtettük, előkerült jobbról - igaz, egyelőre Matolcsy György "magánvéleményeként" - az egykulcsos adók ötlete is.) Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor retorikája amúgy sok tekintetben szinte azonos. Mostanában egy újabb ponton az: egyik és másik is egyre hevesebben bírálja a politikai elitet. Hiába, a választók mostanság utálni szeretik a politikát - hát szidják azt a főpolitikusok is. Abszurd és vicces. A végén azonban csak egyikük nevethet. (GA)