Többismeretlenes egyenlet
Tulajdonképpen örülnünk kellene a monetáris frontról tegnap érkezett híreknek. Az elemzői konszenzust némileg meghaladó mértékben, 75 bázisponttal csökkentette irányadó kamatát a jegybank monetáris tanácsa. Ráadásul a döntés úgy született, hogy a miniszterelnök "ügyetlenkedése" miatt a testületbe még nem kerültek be a kormányfő által javasolt új tagok.
Az MNB tegnapi inflációs jelentése is jóval kedvezőbb képet mutat, még az elemzők várakozásához képest is: a novemberi becsléshez képest most nagyjából egy százalékpontos javulást prognosztizálnak a jegybank szakértői mind a december végi, mind az éves átlagos pénzromlás ütemében - előbbire most 3,6 százalékot, utóbbira 3,4 százalékot mondanak. Csak emlékeztetőül: az idei költségvetés 4,5 százalékos éves, átlagos áremelkedéssel készült.
A jó hírek persze nem előzmény nélküliek. A múlt pénteken kijött januári, 4,1 százalékos inflációs adat már jelezte, hogy a szigorú kamatpolitika - amelyet a jegybank és a kormányzat korábbi, hitelvesztést eredményező politikája kényszerített ki - megtette hatását. A magas kamatfelár és a régió más valutáinak megerősödése miatt Magyarország kedvelt terepévé vált a rossz fundamentumokhoz lassan hozzászokó rövid távra befektetőknek, felhajtva a forint árfolyamát. Az infláció leszorítását emellett a tavalyi restriktív jövedelempolitika is segítette.
Mindez azonban nem ok a túlzott elégedettségre. A gazdaságban csak ritkán van úgy, hogy a fő mutatók egyszerre javuljanak, többnyire ennek az ellenkezője szokott igaz lenni. Az infláció kedvező alakulása most például éppúgy ronthatja majd a költségvetés várható egyenlegét - amelyre már elfogadása pillanatában is csak kevesen vettek mérget -, mint ahogy korábban az elszaladó árak segítettek a deficit mérséklésében. Ha tehát valóban a jegybank inflációs prognózisa jön be 2005-re, akkor a kormány csak újabb megszorítással érhetné el fiskális céljait (amikor már kezdtek volna örülni az alacsonyabb kamattehernek). Persze az idén még annyi más bizonytalansági tényező van (például a tervezett adóreform hatása vagy a befektetői hangulat kiszámíthatatlansága), hogy ne csodálkozzunk, ha a következő inflációs jelentések is esetleg számottevő - csak épp ellenkező előjelű - változást tartalmaznak majd.
