Új vezetés, új Malév?

Nem temetni, de nem is csak dicsérni kell a Malévet, amely lassan felkerül a Guinness Rekordok könyvébe, mivel mától tíz éven belül már a tizedik vezetés kísérli meg a lehetetlent: úgy felszínen maradni, hogy ne kelljen nagy elbocsátást végrehajtani, és kölcsönért kuncsorogni az államnál. Lássuk előbb, hogy miért nem a csőd került napirendre!

A Malév egy bevezetett márka, működését kormányközi egyezmények is garantálják. Különösen fontos ez az Európai Unión kívüli célállomások esetében, ezek pedig egyre fontosabbak lehetnek a cég délkelet-európai és ázsiai terjeszkedése során. Európában bizonyos nagyobb célállomásoknál folyamatos a térvesztés, de ez ellensúlyozható a kisebb városokkal és az új desztinációkkal, amelyek egyre népszerűbbek. Javul az online értékesítés, itt az egyik legfiatalabb a flotta, és új ösztönzőkkel lépnek fel az utazási irodáknál is. Az uniós csatlakozás nyomán még azokon a járatokon is bővülés következhet be, ahol a diszkontcégek megjelentek.

Az elmarasztalást az indokolja, hogy még mindig nem elég bátor a társaság vezetése: az elmúlt egy-két évben sem volt képes egyértelműen irányt szabni. Sokáig lebegtette például, hogy merre induljon, vagyis csupaszítsa le üzleti modelljét a diszkont-légitársaságokéra, vagy folytassa a teljes szolgáltatási kört kínáló modellt, ami köztudottan nem életképes. Ma már a Malévhez hasonló méretű és adottságú hagyományos légicégek egyike sem tartja magát ehhez. A Malév késve reagált, illetve reagál a piaci fejleményekre, és csak elvétve képes megelőző lépésre.

A Malév a vezetői hibákon kívül azért is gyengélkedik, mert túl sok politikai csoportnak a játékszere. Most sem tudni, hogy a mától dolgozó új vezetés mennyi időre tervez. A tisztesség azonban azt diktálja, hogy adjuk meg neki az esélyt. De száz nap múlva megvonjuk az első mérleget, az is biztos.