Ukrajna - lendületben az ország

Az ukrán gazdaság teljesítménye 12 százalékkal nőtt 2004-ben. Az ukrán ipari termelés januárban 8,4 százalékkal volt magasabb, mint az előző év azonos időszakában. Mintha a legfrissebb makrogazdasági adatok is Viktor Juscsenko lehetőségeit, esélyeit javítanák. A november-decemberi választások harmadik fordulójában célba ért "ellenzéki" politikus előtt ma nincs akadály.

Az új ukrán államfő a januárt merészen és hiba nélkül abszolválta. A viharos választások körülményeit és lehetséges következményeit elemző csapata - úgy tűnik - jó stratégiát dolgozott ki. Ennek elsődleges eleme a bátorság. A forradalmi "svung" most alkalmas és elégséges ahhoz, hogy meg lehessen cselekedni mindazt, ami máskor, a kedélyek csillapodtával talán nem "menne át". Juscsenko először is egyik legközelebbi, ám egyben legradikálisabb "harcostársát" jelölte miniszterelnöknek. Julija Tyimosenko sosem arról volt híres, hogy "gátlásosan" bánna politikai ellenfeleivel - vagy üzleti vetélytársaival. (Jelölése jelzés volt a hatalmas szomszéd felé is: az államfő aznap hozta nyilvánosságra döntését, amikor első hivatalos külföldi látogatására indult - Moszkvába.) Az "ellenzék" híveinek számító ukrán polgárok által Juljának becézett üzletasszony-politikusban meglenni látszik az az erő, amely elégséges lehet a hatalomból távozni kényszerült hatalmasok gazdasági-politikai pozícióinak megroppantására. Tyimosenko első bejelentéseinek egyike a Krivorozssztal privatizációjának visszafordítására irányult. Az ügy szimbolikus. Először is, a szomszédos országban a kohászat az, ami eggyel arrébb - Oroszországban - az olaj- és gázipar. Azaz a Krivij Rih-i acélművekről könnyen lehet állítani, hogy nemzeti kincs, amelyet - a cég elképesztő üzleti eredményeire is tekintettel - elkótyavetyélt az előző hatalom. Azt is mindenki tudja, miért éppen azok "húzhatták be" a vállalatot, akik: Viktor Pincsuk a dnyepropetrovszki - hm - üzleti körök fő embere és Kucsma veje, Rinat Ahmetov első a donyecki egyenlők között. Igaz, a történetnek távolról sincs vége. És nemcsak azért, mert az ukrán legfelsőbb bíróság csak február 18-án dönt a tranzakcióról, hanem azért is, mert a Krivorozssztal-sztori a magánosítási regényfolyam egy fejezete csupán. Mindenesetre tény: Juscsenko a feketegazdaság kifehérítése végett a minap gazdasági amnesztiát hirdetett - bármit is jelentsen ez.

Ahogyan Magyarországon, Ukrajnában is az most a kérdés: meddig tart a lendület. A minisztériumokban már exellenzékiek ülnek, újak a megyei kormányzók, s az elnöki hivatal is a helyére került, titkárság lesz belőle. Ez fontos: a "forradalom" előtt a szociáldemokrata Viktor Medvedcsuk irányította elnöki "adminisztráció" birtokolta a tényleges hatalmat. Ami a legérdekesebb, hogy a parlamentből eltűnőben van az ellenzék. Az Egyesült Szociáldemokrata Párt frakciója felére csökkent (a szocialistákhoz menekülne a magyar Gajdos István is, és úgy tűnik, a párt kárpátaljai szervezetének kétségbeesett tiltakozása ellenére befogadják), az Ukrajna Régiói (Viktor Janukovics hátországa) halódik, a kommunisták meg nem tudják, mit is kellene ebben a helyzetben csinálniuk. Beszédes momentum: Tyimosenkót a képviselők több mint kétharmada támogatta voksával - és egyetlen ellenszavazatot sem kapott. Egyelőre tehát szó sincs a heterogén - a radikális jobboldaltól a szocialistákig érő - koalíció erodálódásáról.

Persze mindenki tudja, hogy ez csak a kezdet - ám annak kivételes. Az ország sorsa azonban a jövő évi parlamenti választásokon dől el. A kilátások biztatóak.