Válság?

A tegnap pontosított külkereskedelmi adatok után meglehetősen egyértelmű kép rajzolódik ki a külső egyensúlyi helyzetről: a legfontosabb dimenzióban, az áruforgalom területén 2003 közepe óta folyamatosan javul a helyzet.

Az eset kapcsán érdemes elgondolkodni arról, hogy a köztudatban helyenként mennyire téves kép él a valóságról.

Az elmúlt években a gondok-bajok listáján a költségvetési hiány alá közvetlenül a külső egyensúlyi problémákat írták a gazdaságot kritizálók. Persze ezt részben a statisztikai problémáknak is be lehet tudni, de azért az utóbbi hónapokban már elég egyértelmű jelei voltak a javuló tendenciának. Az adatok új megvilágításba helyezik az erős forintról kialakult, politikai felhangokat sem nélkülöző vitát is. Elég nehéz ugyanis arról vitatkozni, hogy vajon az erős forint miatt, vagy más okból megy-e tönkre az exportszektor, amikor 2004-ben folyamatos forintfelértékelődés (és nagy beruházási kedv) mellett 17 százalékkal növekedett a kivitel volumene. A gazdaság tehát köszöni szépen, megvan, sőt a lehetőségekhez képest szépen teljesít.

Ami miatt mégis rendre pesszimista felhangú kommentárokat olvashatunk, annak az az oka, hogy a gazdasági teljesítmény gyakran összemosódik a gazdaságpolitika teljesítményével - automatikusan feltételezve, hogy utóbbi nyilvánvaló szerencsétlenkedései bizonyára kihatnak a gazdaság egészére. Nos, ez nincs így, és bármennyire is igyekeznek néhányan gazdasági válságot kiáltani, legfeljebb gazdaságpolitikairól beszélhetünk.

Az utóbbi egy évben ezen a területen sem az elsődleges teljesítmény az, amely elégtelen osztályzatot érdemel. Végül is az általa (is) ellódított bérdinamikát megfékezte a kormány, és a költségvetési hiány sem kiugróan magas a térségben. Viszont a beígért programok be nem tartásával és a hozzá kapcsolódó voluntarista kommunikációval a kormányzat a folyamatos hitelességvesztés állapotában van, és ezzel kényszerpályára állítja saját magát. Ilyen helyzetben pedig nem csoda, ha semmiféle erő nem jut azokra a reformokra, amelyek a versenyképesség javítását szolgálnák. Az elmúlt hat-nyolc év után a következő kettő sem az államháztartási reformról szól majd. Pedig az erős forint, az összedőlő gazdaság és egyéb víziók helyett érdemes lenne az egy helyben állás veszélyeire ráirányítani a figyelmet.