Jön a vasút, megy a MÁV

Nyolc év, 7,6 milliárd euró, és máris európai szinten lesz a MÁV. A vasúttársaság elnök-vezérigazgatója alighanem maga is tudja: a fejlesztésekre kért 1900 milliárd forintot a következő két kormánytól biztosan nem kapja meg a cég, a beharangozott 20 százalékos létszámleépítést viszont mindenképp végre kell hajtani.

A MÁV elnöki székére eddig is kevesen vágytak, de szembesülve azzal, hogy ennyi pénzből még a felsrófolt hazai sztrádaköltségek mellett is megduplázhatnánk a mai autópálya-hálózatot, joggal merül fel a kérdés: érdemes-e egyáltalán ennyit költeni a vasútra. A befektetés két módon hozhat hasznot: vagy sikeresen eladjuk a MÁV megfelelő tevékenységét, vagy az állami kézben kezd az profitot termelni. Utóbbihoz a társaság feltőkésítésére is szükség volna, a költségvetés mai helyzetében azonban erre aligha van reális esély.

Az uniós előírások szerint a pályafenntartást vállaló állam a nyílt versenypiacon működő magánvasutaknak csak azt a veszteséget térítheti meg, amely a kötelezően előírt személyszállítási feladatok miatt keletkezik, a teherszállításnak pedig saját lábára kell állnia. Versenyképességének javítására a német vasút már évek óta igyekszik konkurenseit megszerezni, szolgáltatásait fejleszteni. Így alighanem késői ébredés, hogy a MÁV teherszállító részlege is indul a szlovák vasút hasonló üzletágának privatizációs tenderén: már nemcsak pénz, de idő sincs az uniós szinten életképes méret elérésére. Ezért valószínűleg nem sokat kell várnunk a MÁV Cargóra tett vételi ajánlatra sem.

A személyszállításnál valószínűleg akkor járnánk a legjobban, ha villámgyorsan túladnánk a tevékenységen, a befektetőre hagyva a fejlesztések optimális ütemezését és finanszírozását. A lépésre még a piac teljes megnyitása előtt kell sort keríteni, mert később már aligha akad jelentkező az elavult eszközökkel, erős szakszervezetekkel és nem éppen tökéletes üzleti kultúrával terhelt cégre.

Irreális álmokat azonban kár dédelgetnünk: egy ilyen cégért, különösen, ha vidékfejlesztési okokból a mai veszteséges mellékvonali közlekedést is meg kívánjuk tartani, aligha lehet komoly összeget kasszírozni. A minőségi szolgáltatásra pedig az igazi verseny beindulásáig szinte biztosan várniuk kell az utasoknak.