Az energiaszektor trójai falova

A politika természetének vizsgálatához kiváló alapot szolgáltatnak az orosz–ukrán gázvita kapcsán Európában és itthon is megjelent reakciók. Egyrészt a történést egyoldalúan az orosz birodalmi ambíciók újraéledéseként értelmezték, másészt az ismert energiafüggést tettetett rádöbbenésként kommunikálták, és végül világmegváltó, de a valós lehetőségekkel nem számoló megoldásokat, válaszokat javasoltak a sebezhetőség orvoslására.

Nálunk a választásokra tekintettel a kormányzati reakció kiegészült gyors és határozott intézkedések deklarálásával – például a stratégiai készlet megteremtésével, a környező országokkal való közös fellépéssel és együttműködéssel stb. –, jelezve, hogy a kormány ura a helyzetnek. Remélem, a márciusi napsütés itthon és külföldön is elfeledteti a gőzös álmodozásokat, és ismét a józan hozzáállás, valamint a gondos gazdasági mérlegelés jellemzi majd a kétségtelenül halaszthatatlanná vált intézkedéseket és a szükségessé váló fejlesztések beindítását.

Aligha vitatható, hogy az energiaellátás biztonsága kényes politikai kérdés, ugyanakkor súlyos és fontos gazdasági és versenyképességi tényező is. Csak nagyon gondos társadalmi-gazdasági mérlegelés alapján közelíthetünk az ideális állapothoz, ahol az ellátásbiztonság adott helyzetben elfogadható gazdasági kihatásai pedig még vállalhatók. Az érzelmekre, félelmekre, „Mi van, ha a gázcsapot elzárják?” kérdésre alapozó ellátásbiztonság az a bizonyos trójai faló, amelyben parttalanul, a gazdasági szempontok teljes figyelmen kívül hagyásával lehet a vélt vagy valós programokat, fejlesztéseket kikényszeríteni, állami jóváhagyással és súlyos költségvetési pénzek felhasználásával.

Az ellátásbiztonság helyzetének reális megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül egyrészt, hogy a rendszerváltás óta Magyarországon komolyabb energiaellátási gondok nem jelentkeztek, másrészt, hogy a gyorsan növekvő import még a válságos orosz belpolitikai helyzetben is megbízhatóan rendelkezésünkre állt. Ugyanakkor igaz, hogy a hibás politikai megközelítés és az elemi gazdasági racionalitásokat nélkülöző árpolitika miatt a hazai földgázellátásban feszültségekkel terhes időszakhoz érkeztünk. Az ellátásbiztonságot veszélyeztető feszültségek elsősorban nem az orosz forrásokból és az egyetlen országon áthaladó vezetékből adódik – pontosabban ebben a tekintetben a korábbiakhoz képest érdemleges változás nem következett be –, hanem döntően és meghatározóan a hazai energiapolitika átgondolatlanságából.

Nem az a fő probléma tehát, hogy energiaellátásunkban a földgáz aránya európai összevetésben is a legmagasabb. Nem vitatható, hogy az eddigi árak, de még a belátható időn belül növekvő árak esetén is a földgáz a legjobb hatásfokú, környezetkímélő és kényelmes energiahordozó. A mostani ellátási gondok abból adódnak, hogy a gázfogyasztás a gazdaságilag indokoltnál is nagyobb arányban bővül, a lakosság esetében a ráfordításokat nem tükröző árak, a nagyfogyasztóknál pedig az állami beavatkozások és a támogatások átgondolatlansága miatt. Széles körben ismert, hogy a mindkét meghatározó politikai erő által magáénak vallott jelenlegi lakossági gázárrendszer gazdaságilag irracionális, szociálisan pedig a társadalmi méltányosság, igazságosság minimumát sem teljesíti.

A kialakult helyzetben aligha vitatható, hogy az energiaellátás biztonságának megőrzése, növelése a forrásoldalon is fejlesztések beindítását követeli meg. Így például az 1,2 milliárd köbméter stratégiai tartalék, az adriai cseppfolyósgáz-állomás, részvétel az újabb gázvezeték megépítésében stb. – szükségesek ugyan, de egyrészt időben inkább a jövő évtized közepére valósulhatnak meg, másrészt rendkívül megdrágítják az egyébként sem olcsó – és várhatóan növekvő – földgáz-felhasználás költségeit.

Az ellátásbiztonsággal kapcsolatos kormányzati szándékok indokoltak, de a legfőbb hiányosság éppen az, hogy csak a forrásoldali lépésekről szól. Márpedig a hazai gázellátás biztonságának megrendülése döntően a hibás politikai megközelítés, a dezinformáló árrendszer és a rossz állami beavatkozás következménye. Az ellátásbiztonság javítását tehát nem szabad a forrásoldalon teendő lépésekre korlátozni, hanem mindenekelőtt a fogyasztói oldalon érvényesülő irracionális gazdaságpolitika megszüntetését, a költségeket és a helyettesítési viszonyokat reálisan tükröző ár- és tarifarendszer érvényesítését, a csúcsidei problémákat okozó fűtési célú gázfelhasználás mérséklését – szezonális árakkal, az épületek és a fűtési rendszerek korszerűsítésével –, valamint a villamosenergia-termelés és a földgáz-felhasználás közötti kapcsolat változtatását jelentő állami támogatások új rendszerét kell megvalósítani.