Valami bűzlik Hunniában

A jelenlegi kormányzatot az a vád érte, hogy közel 1200 milliárd forintos megszorító program kidolgozását készíti elő. Jelen esetben a vád és annak gyors, határozott cáfolata egyaránt aggodalomra ad okot. Komoly kétségek merülnek fel ugyanis a szakértők által egységesen vallott megítéléssel szemben, hogy bármilyen kormány alakul is a választásokat követően, a hosszú távú reformok beindítására és a rövid távú államháztartási hiányt jelentősen mérséklő intézkedésekre kerül majd sor.

Ma még egyértelműen állítható, hogy a magyar gazdaság további kiegyensúlyozott növekedését fenyegető veszélyek átgondolt gazdaságpolitikai lépésekkel nagyobb társadalmi-gazdasági megrázkódtatások nélkül kezelhetők. Az igazi gond inkább az, hogy a meghatározó politikai erők nemcsak választási mézesmadzagnak gondolják az államháztartás bevételeit csökkentő sokrétű és jelentős adóváltoztatásokat, továbbá a kiadásokat növelő szociális támogatásokat, hanem a választások után követendő gazdaságpolitika alapvetéseiként kezelik. Minden, az egyensúly javítását szolgáló intézkedést a választási csatában gonosz mesterkedésnek minősítenek. A mostani kormányzás úgy gondolja, és azt kommunikálja, hogy a költségvetés különböző területein – közigazgatás, önkormányzat, egészségügy, oktatás – megteendő lépések elégségesek, nagyobb hatású beavatkozásokra nincs szükség. Az ellenzék még tovább megy: a bevételeket jelentősen csökkentő adóváltoztatások végrehajtása mellett az esetleg késleltetetten jelentkező foglalkoztatásbővüléstől, a szürke-fekete gazdaság kifehéredésétől reméli az államháztartás gondjainak enyhítését.

Pedig az utóbbi napok történései és a gazdaságról megjelent információk valós gondok sokasodását sejtetik. Már a januári inflációs mutató is csalódást váltott ki, hiszen az áfacsökkentéstől nagyobb inflációmérséklődést reméltek. A 2005. november–decemberi 3,3 százalékos éves inflációs mutatónak legalább 2 százalék alá kellett volna csökkennie, ezzel szemben a tényleges mutató 2,7, a februári pedig 2,5 százalék volt. Általános vélekedés, hogy a termelők és a forgalmazók az áfacsökkenés kedvező hatásának nagy részét visszatartották. A KSH által közölt változatlan adótartalmú adatok azonban inkább azt valószínűsítik, hogy az áfacsökkentéssel egyidejűleg a gazdaságban körülbelül egy százalékpontos inflációgyorsulás következett be.

Az infláció ismételt erősödése mellett a forint árfolyamának jelentős romlása is nagyobb figyelmet érdemel annál, mint hogy a romlást döntően a külső feltételek változásaként értelmezzük. Ez egyébként igaz, csak nem magyarázza a forintnak a közép-európai devizáknál jóval erősebb romlását, és azt is megkérdőjelezi, hogy a forint eddigi erőssége a magyar gazdaság állapotával lett volna kapcsolatban.

A legfrissebb jelek szerint a forint árfolyamának gyengülése, a BUX átmeneti esése csak „múló rosszullétnek” bizonyul, de a kis és rendkívül nyitott gazdaság esetében a kisebb-nagyobb ingadozások és gyengülések gyorsan alááshatják az egyébként is megingott befektetői bizalmat. Az infláció eddigi kedvező trendjének esetleges megtörésével összefüggésben pedig az árfolyamromlás gyorsan felerősítheti az inflációs trendet.

Nem igazán örvendetesek az első két hónap költségvetéséről eddig napvilágot látott adatok sem. Eltekintve attól, hogy a 2006. évi büdzsében mintegy 300 milliárd forintra tehető egyensúlyrontó, vitatható tételek vannak – a Gripenek elszámolhatósága máris növelte a várható hiányt –, az első két hónap tényszámai a tervezetthez képest, éves szinten, jelentős túllépést valószínűsítenek.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az infláció, az árfolyam és a költségvetés eddig megjelent adatai még nem értelmezhetők egyértelműen romló tendenciaként. A makroadatok ugyanakkor azt valószínűsítik, hogy az államháztartással kapcsolatos gondok, kedvezőtlen hatások lassan átszivárognak a gazdaság eddig egészségesnek mondható területeire is. Ha ez így alakul, még inkább kiáltó a szükség az államháztartás helyzetének rendezésére, a rendszerváltás óta halogatott reformok mielőbbi beindítására, a szükséges kiigazító intézkedések meghozatalára. Ebben a helyzetben csak abban bízhatunk, hogy a politika teljes értetlensége, közömbössége a választások után gyorsan módosul.

(A szerző a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója)