A vulkán tövében

Mi a hasonlóság az indonéziai Merapi vulkán és a globális pénzügyi rendszer között? Időről időre mindkettő hatalmas károkat szokott okozni, és pillanatnyilag mind a kettőben pattanásig nőtt a feszültség. Ha már a hasonlatnál maradunk: a feltörekvő részvény- és devizapiacokon – köztük a magyaron – tapasztalható legutóbbi eladási hullám csupán az első szeizmikus rengéseit jelentheti annak a „katasztrófának”, amelynek a hatása jóval túlmutathat szűkebb régiónkon. Kezdenek ugyanis meglátszani az első repedések azon a kényes egyensúlyon, amelyek eddig a világgazdaságot jellemezték.

Amerika óriási túlfogyasztását eddig viszonylag elnézően finanszírozta a külföld, főként Kína, Japán és más ázsiai országok, amelyek egyik fő felvevőpiaca épp az Egyesült Államok. Csakhogy ez egyre nagyobb kockázattal jár, ezért egyre nagyobb felárat kérnek az amerikai kötvényekbe fektetők. A Fed sorozatos kamatemelései már a vége felé járhatnak, hiszen a gazdaság kezdi megérezni a monetáris szigorítást, az ingatlanárak már öt hónapja esnek, sőt egyesek nyíltan recessziós veszélyről beszélnek Amerikában. A kamatemelések kifutásával viszont ismét a folyó fizetési mérleg hatalmas hiányára terelődik a figyelem, ami a dollár jelentős gyengülésében mutatkozik meg. Vannak, akik már párhuzamot vonnak az 1987-es összeomlást megelőző időszakkal, mások szerint küszöbönáll a világméretű pénzügyi válság, amelyben Kína „földet érése” is kemény lehet.

Könnyen az a furcsa helyzet állhat hát elő, hogy a jelenleg kormányprogramon dolgozó régi-új koalíciónak nem lesz ideje meggyőznie senkit, hogy ezúttal valóban eltökélt az államháztartás rendbetételében. Mint ahogy korábban felelőtlensége ellenére tartott a kegyelmi állapot, most esetleg érdemei ellenére büntetést kaphat a befektetőktől. Hogy ez bekövetkezik-e, nem tudni. Mindenesetre a Merapi vulkánnál már megkezdték a kitelepítést...