Határok nélkül

Nem az a meglepő a pozsonyi magyar idegenvezetők letartóztatása ügyében, hogy megtörtént, hanem az, hogy csak most. Európa-szerte egyre terjedőben van az a jelenség, hogy az államok különféle szabályozási eszközökkel igyekeznek védeni piacaikat. Sőt, ez mindig is jellemzője volt a külgazdasági kapcsolatoknak (Olaszországban éveken át mindig éppen húsvét előtt „jöttek rá”, micsoda súlyos állatbetegségek terjedtek el az exportra szánt magyar bárányok között). Naivitás lenne azt gondolni, hogy az EU-belépéssel ez megváltozott volna.

Csakhogy a szlovákok egy olyan területen próbálják védeni piacukat, ahol hagyományosan nehéz fellépni a külföldiek ellen. Az idegenvezetők könnyen elvegyülnek csoportjuk tagjai között, ha munkaügyi ellenőr közeledtét sejtik, és ha tagadnak, aligha lehet rájuk bizonyítani bármit. Hiába próbálja sok európai ország (egyébként nem mellesleg, hazánk is) helyi vizsga letételéhez kötni az idegenvezetést, a gyakorlatban ennek betartását nehéz kikényszeríteni. Sok más, határon átnyúló szolgáltatás művelői vannak hasonló helyzetben – például az ausztriai magyar síoktatók is, akik között, mint hírlik, szintén nemegyszer előfordult már, hogy nem volt helyben kiállított engedélyük.

A speciális helytörténet ismeretét megkövetelő idegenvezetői szakmának talán kevesebbet, a síoktatóknak viszont biztosan többet segíthet az a készülő uniós szabályozás, amely Franciaországban Frankenstein-direktíva, nálunk pedig szolgáltatási irányelv néven vált ismertté. Ez többek között az idegenforgalmi szolgáltatások esetében is megnyitná a határon átnyúló szolgáltatások végzése előtt a piacot. Nem kell letelepedni egy másik országban, nem kell munkavállalási engedélyért folyamodni. A szlovák (és a hasonló magyar) szabály nem lesz sokáig fenntartható.

Ha életbe lép a direktíva. Erre azért még nem lehet mérget venni.