Tükröm, tükröm

Az egyik oldal részben a tükröt ? azaz a sajtót ? hibáztatja saját választási vereségéért, a másik pedig a tükörképén igyekszik még azelőtt szépíteni, mielőtt megmutatná valódi arcát. Azaz: a Fidesz kudarcának egyik külső okaként a médiát jelölte meg hétvégi kongresszusán, az MSZP ? de még inkább Gyurcsány Ferenc ? a médián keresztül igyekszik felkészíteni az embereket a várható kormányzati lépésekre. Úgy, hogy magát reformkormányként aposztrofálja, még mielőtt tisztázta volna, milyen tartalommal bír ez a definíció. Gyurcsány Ferenc pedig olyan sokat beszélt már reformról, hogy ha a valódi tettek előtt egy picit többször cselekszi ezt, már szinte a közvélemény fogja követelni a reformokat. Legalábbis a különféle elemzők olyannyira előkészítik a terepet a kormányzatnak, hogy az akár hálás is lehetne érte. A valódi tervekről viszont csak elcsepegtetett információk látnak napvilágot, ilyen-olyan tételek. Egyik nap szolidaritási adó, a másik nap pedig az utólagos képzési hozzájárulás. A kabinet pedig nem cáfol semmit, hagyja, hadd lógjanak ezek a levegőben, mindenki saját belátása szerint eméssze meg azokat. Igaz, lehet, hogy lesznek a lépések között reformértékűek, ám a polgárok nem feltétlenül tekintik majd annak a saját életszínvonalukat csökkentő döntéseket. A koalíció abban bízhat, hogy a kétharmados ügyekről nemsokára kirobbanó kormány-ellenzék közötti vita olyan hangos lesz, hogy egyelőre ?rátakar? a valódi, ?húsba vágó? lépésekre. TE