A forintérme két oldala

Figyelemre méltó tanulmányt tett közzé a Magyar Nemzeti Bank a hazai kis- és középvállalkozások árfolyamkitettségéről és a növekvő devizahitel-állományuk okozta kockázatokról. A szerző számos fontos tényre hívja fel a figyelmet: a devizában történő eladósodás – főként a kamatkülönbözet miatt – egyre nagyobb, a kisebb cégek kevés figyelmet fordítanak az árfolyamkockázatuk kezelésére stb. A kétségtelenül meglévő problémák ellenére a végső következtetés kissé sommásra sikerült: „Minden elemzési szempont alapján a hazai valuta gyengülésének összességében negatív, az erősödésének pozitív hatása lenne.”
Nos, nekem volt szerencsém végigülni egy olyan kamarai találkozót, ahol az előadó az erős forint előnyeit igyekezett bizonyítani a kkv-kat képviselő hallgatóságának. Hogy finoman fogalmazzak: nem volt átütő sikere. Nehéz ugyanis olyan vállalkozókat meggyőzni a valóban létező makrogazdasági előnyökről, akiknek exportpiacuk megszűnése vagy az importverseny elviselhetetlensége miatt be kell szüntetni a termelést.
De még ha csak a szűken vett finanszírozási oldalt tekintjük is, az MNB-tanulmány – egy halvány utalást leszámítva – megfeledkezik arról a tényről, hogy a forint gyengülése előbb-utóbb a forintkamatok emelkedését is kiváltja, ami már most is megfigyelhető. Más szóval: mivel a kockázatok így is, úgy is léteznek, a nagy kamatkülönbség miatt – különösen a 2003-as elhibázott sáveltolást követően – megérte devizában eladósodni.
Hogy a jelenlegi forintkamatszint magas-e vagy alacsony, arról lehet vitatkozni. Azt azonban látni kell, hogy a helyzeten érdemben csak a költségvetés fenntartható kiegyensúlyozása tud segíteni. Ami mellesleg gyorsan elvezethet oda, hogy a mostani problémák okafogyottá válhatnak: az euró átvételével ugyanis egyszerre lehet majd olcsón és árfolyamkockázat nélkül hitelt felvenni.