Gyorsuló infláció

Újabb külső hatások híján a megnyugvás időszaka volt a múlt hét első fele a hazai tőkepiacokon. Később ugyan a közel-keleti feszültség a török lírán keresztül a magyar valután is éreztette a hatását, összességében mégis árfolyam-erősödésről és hozamcsökkenésről beszélhetünk. Ebben minden bizonnyal az is közrejátszott, hogy a parlament elfogadta a stabilizációs program adóváltozásait, hajszálnyit enyhítve azt a krónikus bizalomhiányt, amellyel a külföld a hazai gazdaságpolitikához viszonyul. Szerencsésnek bizonyult Gyurcsány Ferenc miniszterelnök korábbinál jóval óvatosabb, ráadásul ezúttal a forint erősödését előrevetítő nyilatkozata is. A hitelesség helyreállítása mindenesetre sürgős lenne, hiszen a globális tőkepiacokon uralkodó tendenciák semmiképpen sem kedvezőek (gondoljunk csak a japán jegybank bekapcsolódására a kamatemelési hullámba), márpedig a legsebezhetőbb országok közé tartozva ez nálunk válthatja ki a legnagyobb turbulenciát.

A fenti problémák egyik gyökere az inflációs félelem felerősödése a világgazdaságban. Nálunk ilyen félelem nincsen, hiszen biztosra mehetünk: szűk egy év múlva akár a jelenlegi háromszorosa is lehet az inflációs ráta. Júniusban 2,8 százalékos árindexet mért a KSH, és a sok ideiglenes, illetve bizonytalan tényező miatt az adatok igazából továbbra sem nyújtanak eligazodást abban, hogy az alap inflációs pálya pontosan milyen. Amiért mindez ma már nem is annyira érdekes, az az árnövelő kormányzati intézkedések életbelépése. Júliusban még csak az üzemanyagárak miatt ugrik három százalék fölé a mutató, aztán augusztusban vagy szeptemberben jön a nagyobb növekedés. Ha a KSH már a nyár utolsó hónapjában elszámolja a gáz- és áramdíjemelést, 4,5 százalék fölé mehet az index, és az év végéig (többek között az áfaemelés hatására) megközelíti a hat százalékot. Az infláció jövő tavasszal tetőzhet, akár nyolc százalék fölötti mutatóval, és a remények szerint utána gyors esésnek indul. MI