Késve Schengenbe

Magyarországnak nem szabad beletörődnie, hogy késni látszik a schengeni övezethez való csatlakozás lehetséges legkorábbi időpontja. És nem elsősorban azért, mert ezzel későbbre tolódhat a határellenőrzés megszűnése Hegyeshalomnál. Nem is csak azért, mert itt a tagállamok egyenjogúságáról, az EU-ba való minél teljesebb integrálódásról van szó. Hanem főleg amiatt, hogy a belépés komoly gazdasági előnyökkel is jár: még több határon átnyúló kapcsolatot generál, élénkíti a kereskedelmet és az idegenforgalmat is.

Első pillantásra persze úgy tűnik, a kormány nem sokat tehet ebben az ügyben. A késlekedést a strasbourgi központi számítógépes rendszer tervezettnél lassúbb kiépítése okozza, amelyre valóban nincs nagy közvetlen ráhatása Budapestnek. De közvetetten azért többféle módon felléphet. Egyrészt lépten-nyomon a franciák orra alá dörgölheti, hogy itt bizony az EU hitelességéről, a vállalások betartásáról, az unió imázsáról is szó van. Másrészt közös fellépést is szervezhetne a többi új tagállammal, hiszen ebben az ügyben különösen látványosan megmutatkozik, mennyire egy csónakban evezünk velük: mi nyolcan csak egyszerre kerülhetünk be a schengeni zónába.

Fél év késés persze önmagában még nem lenne nagy katasztrófa. Csakhogy precedenst teremtene, és könnyen további csúszást indukálhat. Annál is inkább, mert a csatlakozás nem csak a számítógépes rendszeren múlik. Ezekben a hónapokban zajlik a schengeni belépésre váró országok felkészültségének helyszíni ellenőrzése. Nem lenne meglepő, ha ez még szigorúbbá válna. A régi tagállamok azzal tudnák a legkönnyebben kivédeni a szemrehányásokat, ha rámutatnának a felkészülésbeli lemaradásokra.

Csak nehogy a jelenlegi EU-bővítés-ellenes nyugat-európai hangulat átragadjon a schengeni zóna kiterjesztésére is. Mert akkor alighanem nagyságrenddel hosszabb késésre kell felkészülni.