Vadgalambok

Sikerült meglepetést okoznia a jegybank monetáris tanácsának tegnapi döntésével, ezt a forint látványos erőre kapása is jól mutatta. A váratlan mértékű szigorításnál is érdekesebb azonban, hogy a döntést egyhangúlag hozta meg a testület. Különösen annak tudatában rejtély ez, hogy a júniusi emlékezetes ülésen csak a második fordulóban sikerült kompromisszumot kötni az akkor 25 bázispontos emelésről, miután a tagok teljesen megosztottak voltak a 0–50 bázispontos lehetőségek között.

A mostani félpontos emelés akár indokolható is lehet közgazdaságilag, noha joggal szólhatnak érvek ellene is. Ahhoz mindenesetre, hogy ez bekövetkezzék, a tanácsban az előző Gyurcsány-kormány által javasolt új tagoknak, a galamboknak át kellett állniuk a nagyobb szigort szorgalmazó, a jegybanki vezetés köré szerveződő héják táborába. Tiszteletben tartva mindegyikük függetlenségét és szakmai hozzáértését, nehéz szabadulni attól a gondolattól – különösen a korábbi döntések ismeretében –, hogy a galambok hirtelen és egyöntetű „megvadulásában” politikai szempontok is szerepet játszhattak.

Innentől kezdve azonban tényleg csak találgatni lehet az okokat. Gyurcsány Ferenc a múlt héten személyesen találkozott ugyan a kamatmeghatározó testülettel, de nehéz elképzelni, hogy ott az erőteljesebb szigorításra buzdította volna a résztvevőket, hiszen a magasabb kamatkiadások és a lassuló gazdasági növekedés őt nyilván jobban aggasztja, mint a gyenge forint vagy a magasabb infláció. Ráadásul az ülés utáni sajtótájékoztató sem a harmóniáról és összhangról szólt, ami gyengíti a titkos alkukötés kétségtelenül izgalmas teóriáját.

A stabilizáció bonyolult képletébe tehát most újabb ismeretlen került, ami nem könnyíti meg a végeredmény kiszámítását. Pedig arra nagy szükség lenne.