Cipőcsata

Szép csendesen uniós belső válsággá kezdi kinőni magát a kínai és vietnami cipőimport korlátozása ügyében kialakult döntésképtelenség. Először a cipőgyártásban erős tagállamok vezetésével szavazta le a többség az Európai Bizottság első tervezetét a vámmentes kvóták létrehozásáról és a kvótán felüli import kemény megvámolásáról. Azután a cipőimportban érdekelt tagországok szavazták le a második tervezetet, amely a behozatal egészére terjesztett volna ki alacsonyabb vámokat. Néhány tagország mindkét alkalommal az elutasítók táborát erősítette.

A döntésképtelenség az importőröknek jó, ezért vélhetően a cipőgyártó országok (a déliek és a keletiek) ösztökélik majd új javaslat megfogalmazására a bizottságot. Peter Mandelson kereskedelmi biztos azonban már jelezte: nem fog kapkodni, nem fog megalapozatlan javaslatot a határidő szorítása miatt előterjeszteni. A vitában sok szó esik a gyártók és a termelésüket már korábban Ázsiába áthelyező országok érdekeiről, de meglepően kevés a fogyasztókéról. Pedig az ügyet elsősorban az ő szemüvegükön át kellene nézni. Az olcsó import révén kialakuló fogyasztói többlet makrogazdasági szempontból sokkal jelentősebb, mint a termelő tagállamok gyártóinál jelentkező veszteség. A vámmentes behozatal segíthetné a déli és a keleti tagállamok iparszerkezetének modernizálódását is. Elvégre a cipőgyártás aligha lehet húzóágazat a 21. század Európájában. UGy