Teljesítménykényszer

Az elmúlt hét belpolitikai történéseit vizsgálva kétségkívül két téma tolakodna az első helyre: az augusztus 20-i tűzijáték „viharos” utóélete, illetve – az ország jövője szempontjából jóval fontosabb – konvergenciaprogram ismertetése. Mivel mindkét esetben számos tényező nehezíti a tisztánlátást, én egy harmadik, nem kevésbé jelentős fejleményre hívnám fel a figyelmet.

A napokban szivárgott ki a közszféra javadalmazásának átalakítási terve, amely – ha megvalósul – egy minden szempontból igazságtalan helyzetet orvosolna. Nevezetesen azt, hogy a közalkalmazottak és köztisztviselők ma úgy juthatnak számos kiváltsághoz, előnyhöz a versenyszférában dolgozókhoz képest, hogy az ott jellemző teljesítménykényszer nem vonatkozik rájuk.

A dicséretes tervek kedvező fogadtatását két körülmény nehezíti. Az egyik, hogy a kormány egyensúlyteremtő intézkedései közepette ez a reform is csak a megszorítások közé sorolódik, holott ennél jóval többről van szó. A másik, hogy az átalakítást az a Draskovics Tibor irányítja az államreform-bizottság élén, aki volt pénzügyminiszterként maga is felelős a mostani katasztrofális költségvetési helyzet kialakulásáért.

Az elutasítás helyett érdemes felülemelkedni az érzelmi és politikai fenntartásokon. Az állampolgároknak azért, mert ezentúl hatékonyabban költheti el az állam az adóforintjaikat, a közszférában pedig azért, mert végre valóban elismerhetik a jobb teljesítményt. GCs