Utasok a TriGránit-hajón
Jól fizető hónap az augusztus a TriGránit életében. Egy évvel ezelőtt szintén ebben a hónapban adták el a cég egynegyedét, s mint tegnap, akkor is több millió euróért. Akkor két nagyágyú, a Rothschild család egyik sarja és Csányi Sándor szállt fel a hajóra, most Európa egyik legnagyobb ingatlanbefektetési vállalata, az osztrák Immoeast. Hivatalosan mindannyian azért, mert jelentős fejlődési potenciált látnak a TriGránitban. Magyarul azért, mert megéri.
Megéri, mert egy lendületben lévő ágazatról és annak lendületben lévő zászlóshajójáról van szó. Demján Sándor egy évtized alatt térségünk meghatározó cégcsoportjává hizlalta a TriGránitot. Ma már Budapestről irányítják a tíz országban lévő több milliárd euró összértékű beruházásokat. Az átlagos haszon 20 százalék körül mozog, ennél sohasem adják alább. Nyilván minél keletebbre mennek, annál magasabb ez az összeg, hiszen a kockázat is nagyobb.
Márpedig Keletre tartanak, az nem is kétséges. Bukarestben egymilliárd eurós központot húznak fel, Lengyelországban meg tíz nagyvárosban másolják a Pólusokat, a West Endeket és a lakóparkokat. „Elpiszmognak” még néhány évig a környező országokban, de az igazi nagy falat Ukrajna, Oroszország és még tovább. A TriGránit-rész eladása szerintem nem csak céges belügy. Üzenet, amelyet jókor, jó ütemben helyezett el egy külföldi vállalat. Az a tartalma, hogy a jó magyar cégeket érdemes kitenni a kirakatba, mert gyorsan elkelnek. Ha nem is veszik meg a többségi tulajdont bennük, akkor is pluszforráshoz jutnak, ez a további, akár az egész térségre kiterjedő növekedés előfeltétele. Az így megerősödő cégeket már érdemes tőzsdére vinni, mint ahogy a TriGránit is erre készül. Utóbbi lépést tavasszal még nem tudták elképzelni a cégnél, mondván: jó az, ha nem kell feltárulkozni. Mára megváltozott a helyzet, nyíltabb kártyákkal kell játszani. Ez kockázatos, de hitelesebb, és visszaigazolja a piac.
