Városok csatája
A mindenkori kormánynak elemi érdeke és kötelessége (lenne), hogy racionális érvek, tárgyszerű megfontolások alapján hozza meg döntéseit. A dekoncentrált szervezetek regionális központjainak kijelölése körüli vita azonban azt bizonyítja, hogy olykor nagyon nehéz ezeknek a szempontoknak megfelelni, hiszen hatalmas a tétje annak, hogy mely megyeszékhelyek, városok juthatnak a jövőben kiemelkedő szerephez, és melyek azok, amelyek háttérbe szorulnak. Éppen ezért feltehetően ebben az ügyben is nagy jelentősége lesz a politikai erőviszonyok aktuális állásának, a lobbizásnak és még számos egyéb szubjektív tényezőnek.
Az az elképesztő, hogy a központkijelölést még olyan emberi tragédiák is befolyásolják, mint Toller László súlyos balesete. Pécs Dél-Dunántúl legnagyobb, legfejlettebb városa, ugyanakkor az, hogy a polgármestere hosszú ideig nem térhet vissza a politikába, javíthatja Kaposvár pozícióit. Egyrészt mert a Somogy megyei település az Orbán-kormány alatt a hatalmas állami támogatások eredményeképp megerősödött, másfelől az önkormányzati tárca vezetője kaposvári, ráadásul az MSZP-vel jó viszonyt ápoló független parlamenti képviselő a megyei közgyűlés elnöke. Hasonló a kormány dilemmája Észak-Alföld esetében is: a Fidesz vidéki bázisának tekintett, de a térség egyértelműen első számú települését, Debrecent – amely szintén az Orbán-érában futott fel, s Kósa Lajos polgármester vezetői képességeit még politikai ellenfelei is elismerik – favorizálja tovább, vagy fölfuttassa azt az egyébként szépen gyarapodó Nyíregyházát, amelynek elismert szocialista polgármestere van?
Így csak remélni lehet, hogy a józan ész kerekedik felül, és a kormány az ott élők érdekeit veszi elsősorban figyelembe. Hiszen ezek a szervezetek mégiscsak arra szolgálnak, hogy a lakosság ügyes-bajos dolgaival foglalkozzanak – azok legnagyobb megelégedésére.
