Karácsonyi jókívánság

Társadalmi felelősségvállalás: végre egy terület, ahol a mikro-, kis- és közepes vállalkozások előnyt élveznek a multikkal szemben. Igaz, nem képesek milliókat költeni arra, hogy nagylelkűségükről ország-világ tudjon, ám kit is érdekelne Zalaszentgróton, hogy a karakószörcsögi Kisbuci pékség hány zsömlét ajándékozott a helyi kisiskolásoknak. A kkv-k saját környezetükben tetteikkel és arcukkal belátásuk szerint felelhetnek vállalkozásuk jó híréért.

Henry Ford szerint aki felhagy a reklámozással, hogy ezzel pénzt spóroljon, akár az óráját is megállíthatja, hogy ily módon próbáljon időt megtakarítani. S bár a felelős vállalati magatartás és a reklám fogalma nem mosódhat egybe, ahogy egy ember, úgy a vállalat viselkedése is önreklám: önmagáért beszél. S bizony ezek a viselkedések így, ünnep tájékán beszédesebbek.

Egy kézzel írt levél a cégvezetőnek, amelyben egy szegény család mosógépre kér adományt, egy alapítványi felkérés vak gyerekek kirándulásának támogatására, hajléktalanok az utcán, koldus a kereszteződésben: a szemünk, a fülünk, a lelkünk is nyitottabb év végén, észrevesszük, ki szorul a segítségünkre, hol tudjuk hasznosan „lekötni” megnövekedett szociális érzékenységünket.

Legyen szó magán- vagy vállalati jótékonyságról, mindenkin képtelenség segíteni. Mégis. Annak, aki képes és tud támogatni nála gyengébbet, szegényebbet, sikertelenebbet – felelőssége ezt megtenni. Társadalmi és emberi felelőssége.

Épp ezért a Világgazdaság szerkesztősége nevében olyan szemet, fület és lelket kívánok Önöknek 2007-ben, amely nyitott a segítségnyújtásra, észreveszi, hogy hol lehet hasznos, örömszerző. M. Quist szerint ugyanis az öröm abban a pillanatban születik meg, amikor felhagyunk saját boldogságunk keresésével, és másokat igyekszünk boldogítani.

Legyen hát boldog, örömteli, áldott ünnepünk!