Vigadva sír...

Igencsak meglepődött volna az a külföldi elemző, aki az elmúlt hétvégén valamelyik nagy bevásárlóközpontban akarta volna tesztelni a Gyurcsány-csomag megszorító hatását. Hiszen miközben a szeptembertől érvényes adóváltozások és áremelkedések miatt a nettó reálkeresetek októberben immár második hónapja csökkentek éves szinten, a karácsonyra készülődő bevásárlók – fittyet hányva a közgazdasági logikára – szinte egymást taposták a drága ajándékokért. A vásárlási kedvet az sem tudta lelohasztani, hogy az igazi feketeleves még előttünk áll: a jegybank legutóbbi inflációs jelentése szerint jövőre mintegy 4 százalékkal csökkenhet a rendelkezésre álló jövedelem.

Az irracionálisnak tűnő fogyasztói magatartásra csak részben lehet magyarázat, hogy az idén az ezüst- és aranyvasárnap némiképp összecsúszott. A jelenség okait kutatva inkább arra gyanakodhatunk, hogy sokan csak átmenetinek tartják a következő két évre jósolt nehéz időket, és igyekszenek még egy utolsó nagy bevásárlással felkészülni a nadrágszíjak összehúzására. Segíti őket ebben a pénzintézetek egyre változatosabb – és felelőtlenebb – kínálata a fogyasztási hitelekből, amelyek sok, egyébként józanul gondolkodó vásárlót is képesek átcsábítani az álmok világába.

A képet tovább bonyolítja, hogy egyelőre azt sem lehet pontosan tudni, milyen béremelésekkel lehet jövőre számolni. Hiszen az Országos Érdekegyeztető Tanácsban oly távol állnak egymástól a munkaadói és munkavállalói elképzelések, hogy a mai ülésen várhatóan csak egy olyan, erősen vitatható értékű megállapodásra futja majd a kormányoldal és a szakszervezetek között, amely erősen rontaná a versenyképességet.

Lehet persze átmenetileg elrugaszkodni a realitásoktól akár háztartási, akár nemzetgazdasági szinten. Csak akkor senki ne csodálkozzék majd a fizetési felszólítások vagy a felmondólevelek megérkezésekor.