Adóparadicsom

Nem fogja különösebben megtépázni a költségvetés bevételeit az E85-ös üzemanyag adómentessége. Ennek ezer oka van; az ismert vicc analógiájára például az, hogy ilyen üzemanyag nincs is. Legalábbis hazai kereskedelmi forgalomban és legalábbis egyelőre.

Rövidesen azonban lesz, és akkor majd mind a negyven, erre alkalmas hazai Saab tulajdonosa adómentes benzint vásárol. Újabb lavina indul, amikor az autósok tömegével költenek 800-1000 eurót arra, hogy kicseréljék az alkatrészeket olyanokra, amelyeket az E85-ös nem tud szétrágni.

De nem kell fanyalogni, a tendenciát kell látni.

Fogy a kőolaj. Ha nem váltunk időben, ötven év múlva kevesek kiváltsága lesz az autózás. Nem véletlen, hogy világszerte évek óta óriási erőbedobással keresik a jövő üzemanyagát. A bioüzemanyag ígérkezik befutónak, mert ezzel egy csapásra megoldható a fölös mennyiségben termelt haszonnövények ügye is. Utóbbi persze megoldható lenne úgy is, hogy a fölös búzát és kukoricát megeszik a világ azon részein, ahol éhesek, csak hát nem tudják kifizetni. Ott tehát marad az éhezés, itt pedig e terményektől reméljük, hogy mégsem kell majd nem szénhidrogén-üzemű tömegközlekedési eszközökre, kerékpárra, lóra, netán gyaloglásra kényszerülnünk.

Magyarországon új, Európában ismertebb, az amerikai földrész több országában pedig népszerű az E85-ös. A start persze nehéz: egy-egy ilyen kút kiépítése ötmillió forintba kerül, s minek, ha autópark, vagyis kereslet sincs hozzá. Kérdéses a folytatás is: szó sincs olcsó üzemanyagról. Bár adómentessége most vonzóvá teheti, a hagyományosnál harmadával energiaigényesebben állítható elő, összetétele miatt csövön nem szállítható, ráadásul a benzinnel is nehezen keverhető.

Lehet, hogy ez már mind csak fejlesztési feladat, és az E85-é a jövő. Globális elterjedésével még az olaj ára is kordában tartható. Kérdés, mi lesz akkor az adómentességével.