Barátságtalan lépés

Ha tél, akkor energiavita. Bár az idén a szokatlanul meleg időjárás és a világpiaci okok miatt csökkenő üzemanyagárak némiképp elkényeztettek minket, az orosz kőolajszállítások mostani elapadása sokakban a tavalyi gázmizéria képeit keltette életre. Akkor Ukrajna, most Fehéroroszország ellen veti be az energiafegyverrel való zsarolást Oroszország, de – vétlen félként – mindkét esetben mi is elszenvedői voltunk, vagyunk a geopolitikai, hatalmi harcnak.

Magyarország egyoldalú energiafüggősége – főként ami a földgázt illeti – közismert tény, ilyen alkalmakkor pedig ez különösen élesen kerül előtérbe. Csakhogy míg korábban, a szovjet érdekszféra tagjaként a politikai motívumok határozták meg a kapcsolatokat a legfontosabb beszállítónkkal, manapság azért legalább akkora súllyal esnek latba az üzleti szempontok is. Bár Oroszország mozgástere exportja elhelyezésére jóval nagyobb – s a megfelelő alternatív vezetékek kiépítésével még nagyobb lesz –, mint amekkora Közép- és Nyugat-Európa lehetőségei az importja diverzifikálására, az azért Moszkvának sem érdeke, hogy jól fizető vásárlóit elveszítse. A kölcsönös üzleti érdek még kemény ideológiai szembenálláson is képes felülemelkedni, jó példa erre

Venezuelának az Egyesült Államokba irányuló olajexportja. Esetünkben pedig messze nincs szó ilyen ellentétről.

Ami nem jelenti azt, hogy minden örökre így marad. A világpolitikai helyzet bizony számos, a mostaninál jóval nagyobb kihívást tartogathat még, amely átírhatja a jelenlegi forgatókönyveket. Ebben a helyzetben az egyetlen racionális magatartás a beszerzési források megosztása és a készletezési kapacitás növelése a kockázatok és a költségek egyensúlyba állításával. Hosszabb távon pedig mindenképpen elkerülhetetlen lesz a megújuló energiaforrások fokozottabb igénybevétele. De az már egy másik történet.