Német elnökség

Eddig hiába próbálta megfékezni a várakozásokat Berlin a január 1-jétől kezdve fél éven át betöltendő EU-elnökségi időszakával kapcsolatban. Nem is csoda, elvégre Németország „személyében” az EU legnagyobb és korábban egyik legönzetlenebb tagállama kerül az unió kormányrúdjához. Olyan ország, amely legutóbbi, 1999-es elnöksége idején is megmentette az integrációt az éppen aktuális válságtól (a németek engedtek a legtöbbet a 2000–2006-os büdzsé összeállításakor).

Csakhogy azóta nagyot fordult a világ. A szövetségi kormányok immár nemcsak deklaráltan, hanem a gyakorlatban is az EU érdeke elé helyezik Németországét. És az elmúlt néhány év azt is megmutatta, hogy a kisebb tagállamok általában könnyebben el tudják játszani a pártatlan közvetítő szerepét, mint a hatalmi mámortól gyakran megittasodó nagyobbak. Márpedig a soros EU-elnök akkor tudja leghatékonyabban végezni a munkáját, ha kizárólag a széthúzó tagállami érdekek közelítésére koncentrál, nem pedig saját akarata végigvitelére.

Erre utalt Angela Merkel kancellár is, amikor a német elnökség mottójául azt választotta, hogy „együtt sikerülhet”. Kérdés, komolyan gondolja-e, belpolitikai helyzete mekkora mozgásteret ad neki, és segíti-e vagy inkább hátráltatja, hogy a G7 elnöki tisztét is be kell töltenie. Megoldandó válságból most bő a kínálat: alkotmány, Törökország, energiapolitika, gazdasági reformok stb. Viel Glück! UGy