BUX 44,130.61
+3.27%
BUMIX 3,760.06
+0.44%
CETOP20 1,868.32
+1.43%
OTP 9,370
+5.07%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
+1.46%
0.00%
ZWACK 17,250
-0.29%
+2.22%
ANY 1,560
+0.97%
RABA 1,105
-0.90%
0.00%
+2.55%
0.00%
0.00%
+0.13%
0.00%
+0.79%
0.00%
+0.37%
OTT1 149.2
0.00%
-0.90%
MOL 2,948
+4.76%
+1.54%
ALTEO 2,810
+1.08%
-6.25%
-1.23%
0.00%
0.00%
+2.13%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
-0.17%
0.00%
0.00%
SunDell 45,800
0.00%
+3.95%
+1.28%
-0.24%
+7.69%
-2.70%
+2.49%
GOPD 12,400
0.00%
OXOTH 3,500
0.00%
0.00%
NAP 1,192
-2.93%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Vélemény

Szakad-e a gát 2007-ben?

Nem volt nagy meglepetés, hogy 2006 egy újabb, hangos elutasítást hozott a fundamentalista neoliberális gazdaságpolitika számára, ez alkalommal Nicaraguában és Ecuadorban. Venezuelában Hugo Chávez elsöprő választói támogatásra lelt: bizonyos oktatási és egészségügyi ellátást teremtett végre a szegények számára, akiknek korábban kevés jutott az ország olajgazdagságából.

Ami pedig a világ számára talán a legfontosabb volt, az amerikaiak bizalmatlanságot szavaztak az elnöknek, akit most egy demokrata kongresszus fog ellenőrzés alatt tartani. Amikor George W. Bush 2001-ben átvette az elnökséget, sokan remélték, hogy a centrumból kormányoz majd. A pesszimistábbak azzal vigasztalták magukat, hogy néhány év alatt talán nem tud túl nagy kárt okozni. Minderről ma sokkal többet tudunk.

Az Egyesült Államok megbecsültsége soha nem volt ilyen alacsony a világ szemében. Az amerikaiak identitása szempontjából meghatározó értékeket felforgatták. Megtörtént az, ami korábban elképzelhetetlen volt: az elnök védelmébe vette a kínzásokat. Bush kormányzása alatt a korrupció és a hozzá nem értés uralkodott, és ez a Katrina hurrikánra adott válaszban és az iraki és az afganisztáni háború irányításában egyaránt megnyilvánult.

A 2006-os választások eredményeiben látni kell, hogy az amerikaiak nem szeretnek a vesztes oldalon állni egyetlen háborúban sem. Ez a bukás – illetve az a magabiztosság, amellyel Amerika megint belemászott a mocsárba – volt az, amely Bush elutasításához vezetett. A Bush-elnökség évei alatt összehozott közel-keleti káosz emellett a globális gazdaság számára is súlyos kockázatokat jelent. Az iraki háború 2003-as kezdete óta a térség – az alacsony kitermelési költségek ellenére – nem tudta az elvárt mértékben növelni az olajszállításait, hogy kielégíthesse a növekvő globális keresletet. Bár a legtöbb előrejelzés szerint az olajárak a jelenlegi szinteken vagy valamivel azok alatt maradnak, ez azonban nagyrészt az amerikai növekedés lassulása miatt csökkenő keresletre vezethető vissza.

Az amerikai növekedés fékeződése természetesen egy további, globális kockázatot is jelent. A problémák gyökerei itt visszanyúlnak a Bush első terminusának elején hozott intézkedésekre. Akkor a kormányzat keresztülvitt egy olyan adócsökkentést, amely nem ösztönözte a gazdaságot, mert úgy tervezték meg, hogy főleg a leggazdagabb adófizetőknek kedvezzen. Emiatt az ösztönzés feladata a Federal Reserve-re hárult, amely a kamatokat korábban nem tapasztalt alacsony szintre csökkentette. Az olcsó pénznek alig volt hatása az üzleti beruházásokra, ahhoz azonban elég volt, hogy nagyra duzzassza az ingatlanpiaci buborékot, amely most pukkan ki, veszélyeztetve azokat a háztartásokat, amelyek a fogyasztásuk alátámasztására hiteleket vettek fel a dráguló ingatlanukra.

Ez a gazdasági stratégia nyilvánvalóan fenntarthatatlan. A háztartások megtakarításai a nagy válság óta első alkalommal negatívba fordultak, miközben az ország egésze naponta 3 milliárd dollárnyi hitelt vett igénybe a külföldtől. A háztartások pedig csak addig tudnak a lakóingatlanukból pénzt kivenni, amíg annak ára emelkedik, és amíg a kamatok alacsonyak maradnak. Ennek folytán a magas kamatok és a csökkenő lakásárak nem tartogatnak semmi jót az amerikai gazdaság számára. Egyes becslések szerint a foglalkoztatás növekedésének 80 százaléka, a GDP-növekménynek pedig mintegy kétharmada – közvetlenül vagy közvetve – az ingatlanszektorból származott.

Tovább rontotta a helyzetet, hogy a nyakló nélküli kormánykiadásokkal a Bush-érában tovább fűtötték az amerikai gazdaságot. Mivel a fiskális hiányok a korábbi években rekordszintre hágtak, ezért a kormány most nehezebben tudja élénkíteni a gazdaságot, amikor erre a háztartások fogyasztásának visszafogása miatt szükség lenne. Ráadásul számos demokrata a kampányában azt követelte, hogy a kormány térjen vissza a fiskális ésszerűséghez, az ezzel járó deficitcsökkentés így tovább fékezi a növekedést.

Eközben a magukat makacsul tartó globális egyensúlyhiányok folyamatosan félelmet okoznak, főleg azok számára, akiknek az élete az devizaárfolyamok alakulásától függ. Bár Bush sokáig másokat akart okolni, mára világossá vált, hogy legfőképpen Amerika fékezhetetlen és a lehetőségeit meghaladó fogyasztása okozza az egyensúlyhiányt. Ha pedig ez nem változik, akkor marad a globális egyensúlytalanság, tekintet nélkül arra, hogy Kína vagy Európa mit tesz.


A szerző közgazdasági Nobel-díjas, a Columbia Egyetem közgazdaságtan-professzora


Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek