A reform adta, a reform vette el

Összecsaptak a hullámok az egészségpénztárak feje fölött. Alig három éve még új lehetőségeket kapott a szektor. Úgy a finanszírozás, mint a szolgáltatások szervezése kapcsán az (akkori) egészségügyi reform kulcsszereplője volt.

Az idei reformok ugyanakkor kivétel nélkül az eddig fényesített renomé lerombolásának irányába hatnak.

Miközben értelmes reform nincs az egészségtudatosság növelése irányába ható lépések nélkül, addig az adózási szabályok éppen hogy „betegségtudatosságra” kényszerítik az immáron legfeljebb a gyógyszerköltségeiket elszámolni tudó pénztári tagokat. Júniustól jelentősen leszűkülnek a pénztárak adómentes szolgáltatásai, így nem lehet többé sem a sporteszközöket, sem a gyógyhatású készítményeket elszámolni. Ez a tagokat vélhetően egészségpénztári megtakarításaik csökkentésére ösztönzi. Azt ugyanis nehezen lehet elképzelni, hogy a befizetéseiket gyakorlatilag azonnal elköltő tagok majd hosszú távú előtakarékoskodásra váltsanak, főleg úgy, ha közben egyre kevesebb lehetőségük lesz a felhalmozott összegek elköltésére.

Súlyos presztízsveszteséget jelent a szektornak, hogy képtelen volt visszaverni az üdülési csekk mellett lobbizók támadását. A korábban a pénztárak nyújtotta szolgáltatások egy részéhez ettől az évtől már üdülési csekkel lehet hozzáférni. Így például üdülési csekkel, adómentesen megoldható már a fogászati kezelés mellett akár a sportolás finanszírozása is.

Az idei reform mostohagyerekévé lett pénztárak jövője erősen kétséges. A több-biztosítós modell bevezetésével könnyen a partvonalon kívül, funkcióitól megfosztva találhatja magát a szektor. A nagy pénztárak elgondolkodhatnak, megéri-e, van-e lehetőségük arra, hogy pénztárból egy a kockázatokat is kezelő biztosítóvá alakuljanak. A kisebb pénztáraknak ugyanakkor nem maradt más, mint a marginalizálódás szomorú sorsa.