Bizonytalan búzatermesztők

Mindenekelőtt az jelenthető ki a mostani búzaszezon kapcsán, hogy a piac sokszor rapszodikusan változik, és teljességgel kiszámíthatatlan. Az eseményeket számos tényező befolyásolhatja, de egy megállapítás alapvetően biztosan igaz: végeredményben minden az időjárásra vezethető vissza, akár a nemzetközi, akár a hazai trendekről van szó.

Még jól emlékszünk arra, hogy az ország talán legkisebb búzatermését 1999-ben, Torgyán József minisztersége alatt takarították be a gazdálkodók; ehhez persze lehetett köze az akkori agrárvezetésnek is, de a súlyos aszályról nyilván nem tehetett. Ugyanakkor az uniós csatlakozást követő két évben – több, átlagos esztendő után – éppen ellenkezőjére fordult a helyzet, és a termelők kiemelkedően jó hozamokról számolhattak be. A gazdálkodást ösztönözhette az árvédelmet nyújtó új intervenciós rendszer, de ez a rendkívül kedvező időjárás nélkül a jó eredményekhez kevés lett volna.

A tavaly nyár óta tartó mostani gabonaszezon némileg kilóg a sorból, mert a termés „közepesen jó” volt, mégis rendkívül magas felvásárlási árak alakultak ki. Ez az elmúlt évtizedekben ritkán (vagy egyáltalán nem) fordult elő, és azért volt kivételesen szerencsés, mert nálunk elfogadható mennyiségű búza termett, máshol pedig nem. De az árutulajdonosok most sem örülhettek felhőtlenül, mert az uniós gabonaszabályozás módosítási tervei újabb bizonytalanságot keltettek.

Természetesen nincs igaza Brüsszelnek abban, hogy azért kell puhítani az intervenciós felvásárlást, mert Magyarországon néhány év múlva – igaz, főként kukoricából – biztosan tízmillió tonnás eladatlan áruhegyek képződnek. Másrészt azonban az sem tartható, hogy jobb években a hazai gazdálkodók többmilliós készletet zúdítsanak az unióra komoly termelési kockázat nélkül. Ma még nem tudni, mi lesz a viták vége, de a legjobb megoldás egy olyan szabályozási rendszer lenne, amely az időjárásra is képes hatni.