Mi lesz az egészségügyi reform további sorsa?

Mihályi Péter, az államreformbizottság egészségügyi munkacsoportjának vezetője

Biztosítás

„Most jön a biztosítás reformja. Az öngondoskodás, a szolidaritás és a jogi kényszer mainál hitelesebb kombinációját kell megvalósítani. Az átalakítással a rászorultabbak nagyobb, a tehetősebbek kisebb támogatásban részesüljenek, vagy semmilyenben sem. Hollandia, Németország, Szlovákia példája mutatja: hazánkban is megvalósítható egy olyan modell, amely – a jelenlegi kvázi állami rendszer helyett – az európai hagyományokhoz illeszkedő, valódi társadalombiztosítási rendszert hoz létre. Ez előrelépés lesz, de nem oldja meg az összes gondot. A prevenció és a gyógyítás színvonalának a növeléséért lépni kell a népegészségügyi szempontból kiemelt területeken (onkológia, szív- és érrendszeri betegségek), a hátrányos helyzetűek, valamint az ágazat szakemberellátása, -utánpótlása érdekében.”

Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem EMK-tanára

Felülvizsgálat

„Molnár Lajos lemondása lehetőséget teremt a kormány számára, hogy rendezze sorait az egészségügyben. Első körben sürgősséggel át kell(ene) tekinteni a kórházak számára definiált területi ellátási kötelezettséget és az ehhez rendelt teljesítményvolumen-korlátot, mivel az eddigi leosztás során zavarok alakultak ki. Másodszor: meg kell vizsgálni, hogy az új keretek között a kórházak „megélhetése”, üzemeltethetősége biztosított-e önkormányzati támogatás nélkül. Harmadszor: felülvizsgálatra szorul – a tárca álláspontja szerint is – a vizitdíj-szabályozás. Negyedszer: ami a több-biztosítós modellt illeti, kiegyezés várható az MSZP és az SZDSZ között e téren, s ennek eredményeként a versengő profitorientált magánbiztosítók várhatóan csak a kiegészítő biztosítás területén kaphatnak szerepet.”

Varga Ferenc, a Magyar Kórház-szövetség elnöke

Kommunikáció

„A miniszterváltással a reform nem állhat meg, de javítani kell az átalakítás kommunikációját. Információhiányban szenved a lakosság, nem látja a változások végét. A kórháztulajdonosoknak is érdeke – ők felelősek a területükön élők ellátásáért –, hogy a szolgáltatások elérhetők legyenek a betegek számára. Elégedetlenek a szolgáltatók, mert a felgyorsult folyamatban nem tudnak lépést tartani a gyógyításhoz szükséges tárgyi és személyi feltételekkel. Más ágazatokban többnyire befejeződött a reform, a gazdaságban másfél évtizede sehol sem volt problémamentes az átalakítás. Az egészségügy reformja elkésett, hiszen egy piacgazdasághoz piackonform ellátó struktúra tartozik. Mint minden átalakításnak, az egészségügyének is lesznek nyertesei és vesztesei. Ezért párbeszédre van szükség.”

Székely Krisztina, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke

Forráselvonás

„A gyógyszeriparban nem reform, hanem drasztikus forráselvonás történt. Kezdenek mutatkozni annak jelei, amit a gyógyításban nem várt hatásnak nevezünk, erre az iparág szakemberei felhívták a jogalkotó hatóság figyelmét. Megjelentek az ágazati elbocsátások, az emiatt csökkenő járulékbefizetések, elmaradt beruházások. A tudományos élet azzal szembesül, hogy nincs támogatás az orvoskongresszusokra, a szakfolyóiratok a fennmaradásért küzdenek. A beszállító kisvállalkozók sokaságát, vegyszeralapanyag-gyártókat, szolgáltatókat hoznak nehéz helyzetbe a csökkenő források. Mindeközben világossá vált, hogy a törvényben a gyógyszercégekre előírt adók beszedésének nincsenek kidolgozva a feltételei, az április 20-i befizetési határidőhöz nincs megfelelő adatközlés.”

Ari Lajos, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke

Folytatni kell

„Meggyőződésem, hogy a megkezdett reformokat végig kell vinni. Nemcsak azért, mert a korábbi struktúra már nem volt fenntartható, s mert Európa ezt várja tőlünk, hanem azért is, mert felelősek vagyunk a jövőért. Meg kell erősíteni a sürgősségi ellátást, beleértve a mentőszolgálatot, és szorosabbra szükséges fűzni a kapcsolatot a szociális ellátó rendszerrel annak érdekében, hogy a nem kórházi esetek megfelelő ellátása biztosított legyen. Megfelelő színvonalú finanszírozás szükséges, ne fordulhasson elő, hogy a rendszerből forrást vonjanak ki. Az ágazatban dolgozók erkölcsi, anyagi megbecsülését várom. Saját szakterületemen, a rehabilitációban pedig azt, hogy csak az kapjon rehabilitációs feladatot, aki biztosítja a feltételeket. Végül megfelelő kommunikációt, partnerséget, megértést várok.”