Kína messze van

Bármennyire is óriási a kínai részvénypiac, zártsága miatt csak korlátozott hatása van a külföldi tőzsdékre. Vajon hallottunk eddig olyan magyarázatot, hogy az európai részvényárfolyamok szárnyalását a sanghaji vagy a sencseni indexek folyamatos növekedése hajtja?

Fordítva viszont előfordul, így történt tegnap is. Ám a kínai miniválságoknak inkább csak a lélektani hatása jelentős, mivel a kínai indexek a világ nagy részének elérhető származtatott termékekben – érthető óvatosságból – jócskán alulsúlyozottak. Természetesen érthető, hogy a pár százalékos indexgyengülésre a kisbefektetők már a szívükhöz kapva reagálnak, mint ahogyan az is köztudott, hogy sokan – az alacsonyabb árszinteket kihasználva – portfólióépítésre használják ki az alkalmat.

Nem szabad elfelejteni, hogy a külföldi befektetők nagyon korlátozottan, az átlag külföldiek gyakorlatilag sehogyan sem vehetnek a sanghaji, illetve a sencseni tőzsdén forgó belföldi kínai részvényekből. A belső kínai tőzsdeindexek mélyrepülése inkább belügynek nevezhető, minthogy az is. A hatóságok igyekeznek időnként lehűteni a forrongó részvénypiacot, tegnap megháromszorozták a részvényügyletek adóját, és az idén eddig kétszer emelték az alapkamatot. Ám az eddigiekhez hasonlóan nagy valószínűséggel a mostani intézkedés sem veszi el a kínai befektetők kedvét. Beszédes, hogy naponta több tízezer új részvényszámlát nyitnak, számuk mára már megközelíti a 100 milliót, értékük 2250 milliárd dollárra rúg.

A megfontolt lépések iránt elkötelezett hatóságok a túl gyors haladástól tartanak, és rettegnek az összeomlástól. A kínai politikai kulisszák mögé is betekintést nyerő elemzők pedig úgy vélik, az ottani hatóságok igazából nem is akarják túlságosan visszafogni az emberek befektetési kedvét. Legalábbis a jövő évi olimpiai játékokig, hiszen azt szeretnék, hogy az „egyszerű” kínaiak pénzt csináljanak, s a piacok addig is szárnyaljanak.