Több mint gesztus
Pályázóbarát intézményrendszer. Sokszor hallottuk már ezt hangzatos jelszavak és szép ígéretek formájában, de alig volt előrelépés a gyakorlatban. Most mégis mintha változna a helyzet. Észre kell venni, el kell ismerni.
A sokat bírált pályázati biztosítékügyben legalábbis biztos, hogy több mint gesztus a kormány legújabb döntése, amely az I. Nemzeti fejlesztési terv (I. NFT) kedvezményezettjeire is kiterjeszti az idén indult Új Magyarország fejlesztési terv kedvezőbb feltételeit. A mostani nyertesekhez hasonló biztosítékfeltételeket kínál fel számukra. Ez már önmagában előrelépés. S még inkább az, hogy biztosítékterhük miatt nem esnek el a további – 2007–2013 között rendelkezésre álló – európai uniós fejlesztési forráslehetőségektől.
Nyilván a kritikai észrevételeknek is szerepe volt abban, hogy 2007-től kedvezően változtak a biztosítékfeltételek. Szakmai körökben úgy tartották, hogy a piac már jó ideje túllépett a korábbi jogszabályokon. Ennél is messzebb mutat a szakmai körültekintés, ami a döntés mögött meghúzódik.
Ki lehet számolni, mennyi hasznot – ha úgy tetszik, megspórolt fölösleges kiadást – jelent a százszázalékos biztosítékarány az I. NFT nyerteseinek. Ki lehet számolni azt is, mennyi megtakarítással jár, hogy tízmillió forint felett és a kis- és középvállalkozások esetében a fenntartási időszakra egyáltalán nem kérnek biztosítékot.
Érdemi változást jelez ez a rendszerben, az európai uniós forrásokkal foglalkozók szemléletében, hozzáállásában: most tényleg minél jobb feltételeket kívánnak biztosítani a pályázóknak (visszamenőlegesen is). Mert akkor jobb és több sikerre esélyes pályázatot nyújthatnak be ezután. Mert kiszámíthatóvá és ütemezhetővé válik a fejlesztési források igénybevételének sora. Mert tényleg megfogyatkoznak a fölösleges és drága béklyók. És innentől kezdve már nagyrészt a pályázókon múlik a siker.
