EU-integrációs kilátások

A jelek szerint az év során várható fejlemények között egyaránt akadnak integrációt erősítő és gyengítő elemek. De a leginkább jellemző a rizikófaktor jelenléte, amikor tehát valamely történés még bármelyik irányba eldőlhet.

A legalapvetőbb a lisszaboni szerződés ratifikációja lesz. Itt egyformán fontos, hogy a 27 tagállam egyöntetűen az elfogadás mellett voksoljon, s hogy minderre lehetőleg még az idén sor kerüljön. A jelek szerint Írország kivételével mindenütt a parlament szavaz majd – esetleg Portugália lehet a másik –, és egyelőre mindenütt adottnak tűnik a szükséges támogatás. Írországban a közhangulat értesülések szerint „igenpárti”, de számítani kell arra, hogy Európa valamennyi EU-szkeptikus mozgalma elzarándokol majd a „zöld szigetre”, hogy a szerződés ellen kampányoljon.

Egy biztos: még egy „bukott szerződést” az unió hatékony működése aligha viselne könnyen, ennyiben a szerződésről való voksolás az idei legfontosabb esemény. Kisebb gondot jelent majd – de azért 2009-ben nem okozna nagy örömet –, ha mégsem zárul le mindenütt a ratifikálás az idén. Különösen Belgiumban van erre esély, lévén, hogy egy sor tartományi parlamentnek is el kellene fogadnia, miközben az országnak nyolc hónappal a legutóbbi választások után is csak ideiglenes kormánya van, és növekszik az ország két fő etnikuma között a megosztottság.

Fontos tétel lesz a közös energiapolitikát szabályozási oldalról alátámasztani készülő jogszabálytervezetek vitája. Ha egyezséggel zárul, nem csupán Európa energiabiztonságát és a környezet védelmét erősítheti, de újabb területre terjedhet ki a közös EU-politikák köre. Itt már azonban erősebben jelen van a rizikófaktor is. A megújuló energia részarányát a jelenlegi 8,5 százalékos uniós átlagról 12 év alatt 20 százalékra felhozni akkor is nagyon sok, ha ez a huszonhét ország átlagában értendő. Előre látható, hogy elkeseredett vitákat hoz még, mely országra pontosan hány százalék teljesítése jusson, hiszen mindez tetemes fejlesztési kiadásokat követel. Nem kevéssé érzékeny része lesz még az alkudozásnak az energiahatékonyság szabályozása, valamint a versenyképesség javítása, miként a szén-dioxid-

kibocsátás mérséklésénél is az érintett ipari lobbik nyilván minden követ megmozgatnak majd érdekeik védelmében.

Meghatározó jelentőségű lesz az év második felében induló vita részint a közös EU-költségvetés eddigi rendszerének „tabuk nélküli” felülvizsgálatáról, részint a közös agrárpolitika jövőjéről. Ebből is kisülhet még együttműködést erősítő, végső „csomagegyezség”, de a nemzeti érdekek védelme mentén el is fajulhat a vita.

A közös külpolitika fenntarthatóságát érintheti a koszovói válság (és rajta keresztül általában a nyugat-balkáni helyzet) ez évi alakulása. Mindeközben személyi viták is fellángolnak majd az év második felében, midőn esedékessé válik az Európai Tanács első elnökének, valamint a megerősített jogkörű külpolitikai főképviselőnek a kiválasztása – feltéve, hogy lezárul a lisszaboni szerződés ratifikálása.

És akkor még nem is szóltunk a háttérországokban várható változásokról: a választásokhoz közeledő német kancellár asszony esetleges elbizonytalanodásáról, a már ma is meggyengült brit kormányfő netán további hátrálásáról (ami például a költségvetési felülvizsgálati vitákban lehet meghatározó tényező). Vagy arról, vajon az idén is fennmarad-e Sarkozy „EU-dinamizmusa” – elviekben igen, hiszen a második fél évben francia soros EU-elnökség lesz –, és ha igen, milyen irányba fog húzni (például a közös agrárpolitika vitáiban).

Akad tehát bőven tényező az integráció erősítésére is, gyengítésére is 2008 során. Szinte bizonyos, hogy a lisszaboni szerződés ratifikálásával az előbbiekre való hajlandóság erősödhet. A másik verzióba egyelőre jobb nem is belegondolni.

A szerző a BruxInfo EU-szakértője