A legkisebb is számít

Az EU-ban a legkisebb is számít. Ezt a propagandaízű mondatot bizonyos helyzetekben mégiscsak komolyan lehet venni. Szép példát adott rá a műsorszórási és internetes szolgáltatások áfafizetésének a helyéről szóló vita, amelynek végén a pontot most tette fel az i-re a miniszteri tanács keddi döntése.

Itt ugyanis Luxemburg sikeresen védte meg érdekeit a másik 26 tagállammal szemben. Az alig négyszázezer lakosú nagyhercegség hosszú hónapokon át blokkolta a csaknem ötszázmilliós integráció döntéshozatalát, hogy a maga számára előnyösebb rendezést csikarjon ki. És a nemzeti érdek, ha jól hangzó érveket lehet felhozni mellette és jól képviselik, végül általában győzedelmeskedik az uniós keretek között is. Ez történt most is. Az EU második legkisebb tagállama elérte, hogy 2018 végéig mégiscsak megőrizhessen némi adóbevételt egy olyan rendszerből, amelyet a többi tagállam már 2009 végén el szeretett volna törölni.

Az új tagok közül eddig főleg Lengyelország hallatta a hangját, amikor vélt vagy valós nemzeti érdekei megvédéséről volt szó a többiekkel szemben. Magyarország meglehetősen halk maradt. Ez azonban nem feltétlenül baj. Inkább örülhetünk annak, hogy eddig nem igazán merült fel olyan ügy, amely olyan élesen szembeállította volna hazánkat a többi tagállammal, mint az említett esetben Luxemburgot.

Az unió egységének megőrzése Magyarország EU-stratégiájának első számú célkitűzése. Ha jobban belegondolunk, ez nagyon is helyénvaló az egyetlen olyan uniós államalkotó nemzet esetében, amelynek egyötöde más tagállamokban (Szlovákiában és Romániában) él. Ezt az egységet azonban most éppen Koszovó függetlenségének közelgő kikiáltása teszi nemlétezővé. Öt tagország nem fogja egyhamar elismerni a parányi új államot, 22 viszont igen. Mert a legkisebb is számít. Főleg, ha egy új államról van szó.